1. Helyezd el az elemzendő mondatot/művet/forrást! Térben, időben, helyzetben (, korban), személyhez köthetően. Tökéletes bevezetés és mégsem saját vélemény vagy rizsa. Ha nagyobb témát kaptál, emeld ki azt a részét, amelyre továbbiakban a legnagyobb hangsúlyt helyezed, ki akarsz fejteni.

2. Mielőtt belekezdesz a tárgyalásba gondold át a témát, de ne gondold túl. Józan paraszti ész. Ne ess például olyan hibába, mint az ismert mémen: 

A dadaizmus a 20. század elején született képzőművészeti irányzat. A stílust az első világháború szörnyűségei, veszteségei és tapasztalatai segítették világra. A művészek látták, hogy mire képes az ember: millió embertársat megölni, hosszú évekig szűkölni, bujkálni, harcolni, rombolni. A pusztítás szinte felfoghatatlan méreteket öltött. Ezt a képzőművészek feldolgozni sokféleképpen próbálták, alkotásaik nyomán több új irányvonal is született (neo-realizmus, metafizikus festészet →szürrealizmus, de stijl). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az alábbi irányzatoknak csak képzőművészeti vonatkozásaival foglalkozom, de ezek csak kis részét ölelik fel a dada-szürrealista műveknek. A tudományok minden területén születtek ugyanis alkotások a két megmozduláshoz kapcsolódóan.

A dadaisták a háború és az értelmetlen szörnyűségek kapcsán megkérdőjelezték magát a művészetet, annak értelmét és a műalkotást, mint fogalmat. Tulajdonképpen klasszikus értelemben „művészetellenes” stílusként alakult. Az alkotók nagy hangsúlyt fektettek a véletlenre, a groteszkre és a látszólagos ellentmondásokra. (A dada szót, mint nevet is véletlenszerű rábökéssel választották ki egy francia szótárból; jelentése: lovacska.) Teljesen új anyagokat, formákat és technikákat alkalmaztak, ami akkoriban meghökkentő, botrányos és (az értelmezhetetlenségtől) összezavarodott hatást keltett.