Itt az október, és mondhatni, eléggé belemerültünk az új tanévbe. Dolgozatok, ZH-k, ezernyi olvasnivaló... és ezekhez a csapásokhoz jönnek még az esszék is.
Ti is ültetek már órákat a füzet vagy billentyűzet felett, mert nem tudtátok, mit írjatok és hogyan? A következő kis összefoglalóban szeretnék segítséget nyújtani (nem csak középiskolásoknak) az esszéírásban :)
Hogyan kezdd?
1. Helyezd el az elemzendő mondatot/művet/forrást! Térben, időben, helyzetben (, korban), személyhez köthetően. Tökéletes bevezetés és mégsem saját vélemény vagy rizsa. Ha nagyobb témát kaptál, emeld ki azt a részét, amelyre továbbiakban a legnagyobb hangsúlyt helyezed, ki akarsz fejteni.
2. Mielőtt belekezdesz a tárgyalásba gondold át a témát, de ne gondold túl. Józan paraszti ész. Ne ess például olyan hibába, mint az ismert mémen:
Meghosszabbították a Dadaizmus, szürrealizmus kiállítást! Akinek van ideje, október 18-ig mindenképp menjen el!:)
A dadaizmus a 20. század elején született képzőművészeti irányzat. A stílust az első világháború szörnyűségei, veszteségei és tapasztalatai segítették világra. A művészek látták, hogy mire képes az ember: millió embertársat megölni, hosszú évekig szűkölni, bujkálni, harcolni, rombolni. A pusztítás szinte felfoghatatlan méreteket öltött. Ezt a képzőművészek feldolgozni sokféleképpen próbálták, alkotásaik nyomán több új irányvonal is született (neo-realizmus, metafizikus festészet →szürrealizmus, de stijl). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az alábbi irányzatoknak csak képzőművészeti vonatkozásaival foglalkozom, de ezek csak kis részét ölelik fel a dada-szürrealista műveknek. A tudományok minden területén születtek ugyanis alkotások a két megmozduláshoz kapcsolódóan.
A dadaisták a háború és az értelmetlen szörnyűségek kapcsán megkérdőjelezték magát a művészetet, annak értelmét és a műalkotást, mint fogalmat. Tulajdonképpen klasszikus értelemben „művészetellenes” stílusként alakult. Az alkotók nagy hangsúlyt fektettek a véletlenre, a groteszkre és a látszólagos ellentmondásokra. (A dada szót, mint nevet is véletlenszerű rábökéssel választották ki egy francia szótárból; jelentése: lovacska.) Teljesen új anyagokat, formákat és technikákat alkalmaztak, ami akkoriban meghökkentő, botrányos és (az értelmezhetetlenségtől) összezavarodott hatást keltett.
A következő iromány lehet, hosszú és tankönyvszagú lesz, de szeretném megosztani Veletek. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről. Kicsit komolyabb és mélyebb téma, képek nélkül.
Egyszer régen, egy messzi-messzi iskolában felmerült a kérdés, hogy a vallás és az egyház közt mi a
különbség. Szerintem ez két olyan szó, amely az emberek szókincsébe már mélyen beágyazódott, de igazából csak használjuk ezeket (néhol helyesen, néhol helytelenül), nem gondolunk bele a jelentésbeli különbségekbe.
Hogy
megpróbáljam meghatározni, körbeírni a fogalmakat, feltételeket állítottam,
majd megpróbáltam ellene érvelni.
Legelőször vettem egy „tudatlan” embert, ki a világtól elzártan él, tegyük fel, valamilyen őslakos. Csak hozzá hasonlókkal érintkezik; a hírek, események,
információk nem jutnak el hozzá. Viszont minden esős estén látja a villámokat,
reggelente a harmatot a füvön, a szivárványt az égen, és még sorolhatnám… Mivel emberünk nem
tud ilyet létrehozni, de tudja, hogy a semmiből nem keletkezhet valami. Ebből
gondolhatja, hogy valami vagy valaki közbenjárásával jött létre a jelenség. Ha feltételezi ezt, hisz.
„A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való
meggyőződés.” (Zsid. 11:1)
.png)
