Egy könyv nem emberi szereplőkkel #RC15

14:00 , , , , 12 Hozzászólások


December 30-án, az évösszefoglaló írása közben végigtrappoltam 2014-en, és rájöttem, hogy bizony, elég keveset olvastam. Mind kötelezők terén, mind magánolvasmányaim számában közelítettem a zéróhoz. Ekkor határoztam el, hogy ez így nem mehet tovább, valamivel motiválnom kell magam, különben kultúrbarbárrá válok. Ekkor jött velem szembe a 2015-ös Reading Challenge, ami valahogy megcsikorgatta az agyam berozsdásodott fogaskerekeit, így felkerült az idei bakancslistámra.

Hogy miért ezzel a ponttal kezdek..? Egyrészt szerettem volna minél előbb letudni, mert nem sokat olvasok fantasy könyveket. (Később jöttem rá, hogy ez akár állatregény vagy mese is lehetett volna... Túl késő.) Apukám hivatása újságíró, ezért sokszor kaptam a tinimagazinokat, s azokban ajándékként kisorsolt könyveket. Mostanában fog kivonulni az Egmont kiadó hazánkból -ha jól értesültem a molyról-, gondolom ezért kaptam két könyvet is a közelmúltban a verlágtól. Ránéztem egyikre, ránéztem másikra, és nyugodalmasan konstatáltam, hogy a "Régi gyerekkönyvek és tiniregények" címet viselő polcomon a helyük, a kötelezőket nem fenyegetik. Aztán jött a két OKTV, ami alatt töménytelen mennyiségű szakirodalmat és forrásanyagot olvastam gépen, meg is fájdult a szemem. Ezt valamennyire ellensúlyozni szerettem volna egy kikapcsoló, könyv formátumú írás bekebelezésével, hogy ezalatt gyógyuljon a szemem, és az agysejtjeim is visszatompulhassanak a hétköznapi állapotukba. (Ettől a könyvtől csak sorvadtak...)
Felkerestem hát ezt a listát, hogy keverjük a kellemeset a hasznossal, ráböktem egy pontra és... nem volt hozzá könyvem (memoár). Tehát végigszaladtam a könyveim gerincén, felmértem a helyzetet és végül az "A book with nonhuman characters"-re esett a választásom. Az alanyom pedig nem más, mint...

Nalini Singh: Angyalvér

forrás
"A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a legjobb a szakmában - abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete - még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania. Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket..." 

Beszéljünk a borítóról! Megpróbálok a tartalomtól elvonatkoztatni. A kép hátterében (van ennek tere? vagy inkább: milyen tere van ennek?) New York City sziluettjét láthatjuk az égbe törő fallikus toronyházaival (khm, igyekszem tényleg elvonatkoztatni). Azt hittem, a saját példányomon elnyomták a fekete várost, mert szürke csíkokat vettem észre a borító közepén, de jobban szemügyre véve, ez a derengés a metropolisz tükörképe lehet a Hudson-folyón. A photoshop gradient tooljával megvont fehér-fekete átmeneten fekszik egy fehér toll, melynek véres a vége, s a róla lecseppenő folyékony kötőszövet a cím fölött egy szívet formáz. Meg kell mondjam, számomra a cím annyira elkülönült eddig a fedlap többi részétől, hogy csak most jutott eszembe a gondolat, hogy a kis pehellyel írhatták a feliratot. De egy ilyen pehellyel? Lehetetlen. Még nagymamám mutatott igazi lúdtoll pennát, és az se sok tintát vett fel, akkor ez..? Lényegtelen, könyveljük el metaforikusnak.

A hátszöveg alapján egy Alkonyatszerű szerelmes természetfeletti csöpögésnek képzeltem a sztorit, néhány sablonos fordulattal, akcióval, jelentős képiséggel. Ha rajtam múlna, az egész hosszú fülszöveget elvetném, és ezzel a négy mondattal látnám el a könyvet:

"Elena, a vadász megbízást kap Raphael arkangyaltól egy harmadik személy megölésére, akiről a könyv utolsó harmadáig nem fogsz tudni semmit. Ugyanis ez csak egy ürügy arra, hogy a két főszereplő kerülgesse egymást és néhány morbid képet sorakoztasson fel az írónő. Tudod mi lesz a végén? Összejönnek."

Mert lényegében erről szól az egész. Nem kell több nevet ismerned, noha random felbukkannak ismerősen csengő személynevek, de annyira megjegyezhetetlenek (internacionális a szereplőgárda!), jelentéktelenek és keveset szerepelnek, hogy egy idő után már nem fárasztod az agyad velük. Spoilerezni nem tudnék igazából, szóval amit "spoiler"-nek jelölök, az igazából nem osztja, nem szorozza az élményfaktort, viszont az az egy (vagy pár) információ, amit "SPOILER!"-nek fogok jelölni, talán szemernyit ronthat az átélésen.

Ha egyetlen szóval kéne jellemeznem ezt a könyvet, az a vörös lenne. Az írás hangulata végig a szín két árnyalata között mozog:
Egyik a buja, izzó lángvörös, ami Raphael (meg mindenki más) kapcsolatát jellemzi Elenával. Fülledt, utcalánypiros és kihívó.
A másik a bordóbb, sötét, mély és gusztustalan vérvörös. Nem, ez nem olyan, mint mikor kicsit megvágod magad, és kiserken egy piros csepp a seb szélén. Ez az alvadt, ragacsos és bűzlő vér.

Tegyük hozzá, hogy mikor a könyvhöz nyúltam, nem tudtam, mit jelent a "dark" jelző/műfaj.

Térjünk rá a karakterekre, mert a történetről nem sokat fogok tudni mondani.

Elena Deveraux egy huszonéves lány, bár korára sehol nincs utalás. A neve sem ez, hanem hivatalosan Elieanora. Anyja francia táncosnő volt, mégis apja családneve vall gall származásra (haha, összecseng, értitek). Három testvére élt, volt, halt.
Családjával nem tartja a kapcsolatot, mert vadásznak szegődött, amit az apja megtiltott neki.
Apropó, élő családtagjainak száma kereken kettő, *spoiler* mert kiskorában az anyját és két húgát lemészárolta egy vámpír.

spoiler

Apropó, hogy az első plothole-t már itt felvessem: ez a Slater Patalis nevezetű "őrjöngő fenevad" csak említés szinten van benne a könyvben. Semmit nem tudunk róla, csak azt, hogy vámpír és hogy szereti a vért. Jejj. Elena rémálmaiból, képzelgéseiből és egyéb elmeállapot-torzulásaiból ugyanis csak ennyit szűrhetünk le. Be van dobva egy név, egy sorozatgyilkos karakter és se motivációja, se cselekedetei, se semmije nincs ismertetve, csak úgy lebeg, hogy mikor már Rafival kellően bensőséges viszont ápol a főhősnő, legyen meg mégis a véres vonulat. *kiadtam magamból, folytathatjuk*

spoiler vége

Apja egy erőskezű vállalat vezetője és újranősült. Mellette van egy szeretője, ha jól emlékszem. Elena nővére (azt hiszem, nővére) egy vámpírkával él, átváltoztatásra vár. Állítólag a nővére "rongyként kezeli", pedig erre a könyvben nem volt példa. Oké, hibáztatja, hogy otthagyta a vadászatért a családot, és nem keresi sűrűn, de ez nem egyenlő azzal, hogy kapcafának használja a hugicát. Az apja pedig egy nagyon egyszerű elvet követ, ha a lányáról van szó; ha idézzem:
"- Kurvát csinálnál a saját lányodból?
A férfi [az apja] arckifejezése nem változott.
- Nem. De ha már maga azt csinál magából, nem látom, miért ne húzhatnék hasznot belőle."
Boldogság. A lány "született vadász", amire nem kapunk magyarázatot még a mű végén sem, hogy pontosan mit jelent. Kábé a kiderültek alapján annyit, hogy olyan, mint egy hund, szaglása egészen kifinomult.

Kinézete. Na igen, ezzel a résszel volt a legtöbb gondom. Szeretném bevezetni, hogy a Reading Challenge részeihez rajzoljak, firkáljak valamit: a kedvenc szereplőm, kedvenc jelenetem vagy bármit a könyvhöz kapcsolódóan. Mivel itt nem volt kedvenc szereplőm, megkapó jelenetekben nem bővelkedik a könyv, spoilerezni meg nem akartam, ezért Elena lerajzolása mellett döntöttem. Keményebb fába vágtam a pennámat, mint gondoltam, ugyanis a könyvben NINCSENEK LEÍRÁSOK. Azaz de, vannak. Mindenkiről elvétve, kivéve Ellieről, kinek külseje pár mondattal lett elintézve:
"Ő, a túl magas nő, az ezüstszínű szemeivel és a világos, majdnem fehér hajával. Ez a haj nagy kitolás volt. Elena alkalmi barátja, Ransom szerint akár egy neonreklám is villoghatna a feje felett, az sem hívná fel jobban magára a figyelmet. (...) Azon gondolkodott, vajon az ő szemei is olyan különösen csillognak-e a sötétben, mint a macska szemei. Még szerencse, hogy a marokkói nagymamája aranyló, sötét bőrét örökölte, különben úgy festett volna, mint egy szellem."
Ezen kívül annyi utalást találunk külsejére, hogy elég erős és férfias, ezért soha nem érezte magát egy férfi oldalán sem nőiesnek. Valamint valahol megbújt a szövegben, hogy a haja hosszú és összefogva is hordja.
A leírás nekem egy kicsit abszurd. Nem bírta az agyam bevenni azt, hogy fehér a haja és sötét a bőre főhősnőnknek. Ez nem zárja ki majdnem teljesen egymást, Genetika?! Ezért az agyam mindig átkapcsolt olvasás közben és egyszer barna haj-barna szem kombinációval, egyszer pedig szőke haj-kék szemmel képzeltem el a lányt. Amerikában a kötetek (igen, mert ez egy széria első része, mint megtudtam) elején Ellie virít úgy, ahogy az írónő elképzelte:

forrás
Az agyonszaturáltságot és a Leslie L. Lawrence könyveire hajazó betűtípust inkább nem kritizálom. No de hol van a sötét bőr? A férfiasság? Bármi a fent leírtakból?
Rákerestem hát a moroccan people címszavakra, hátha én vagyok tájékozatlan a témában. Hát nem.

kattints a nagyobb méretért!
Így hát kis kutatómunkám után megalkottam a saját Elenám. Még kicsit túl nőiesre is sikeredett. A kompozíció az éppen hátradőlő (eső, zuhanó), fegyverét elsütni készülő Deveraux kisasszonyt ragadja ki környezetéből. A fegyverekhez nem értek, a pontatlanságokért elnézést kérek. A zöld/khaki trikót a könyv végéről turkáltam (360. oldal környéke).

copyright, all rights reserved, meg minden. nagyobb méretért kattints!
Valódi, mélyről feltörő érzelmeim és gondolataim is testet öltöttek:

szintén nagyítható. ha bárki elviszi, hogy terjessze az igét, megköszönöm.
Miért volt irritáló számomra Elena? Miért kívánom a halálát? Mert kiszámítható. Nincsenek belső tulajdonságai. NINCSENEK GONDOLATAI. Még a gondolatátvitelnél is ki kell mondja hangosan a szavakat!! Ösztönlény és azt a keveset, ami megfogalmazódik az agya helyén növesztett női nemi szervben, rögtön ki is mondja. Az előbb egy vadászkutyához hasonlítottam... de nem, az eb számára ez megalázó.
A lánykánk állítólag kemény legény, férfias, ezer és egy embert/vámpírt ölt már, meg amúgy is átélt csúnya dolgokat. Ehhez mérten egy karakán, erős személyiségre számítottam kialakult világképpel, egy példaképre, akit nem lehet befolyásolni. Ehhez képest egy bugyuta kislányt és egy szexéhes párducot kaptam egy testbe zárva. Csak az emlékeiből tudjuk, hogy bizony, ő ölt már nem keveset, mert a cselekmény ideje alatt nem tesz semmit. Kivéve, hogy egyik hangulatvölgyében indokolatlanul belelő Raphael szárnyába, ami egy napon belül meggyógyul. Miért is bugyuta kislány?:

"Azta! - ámult el Elena - Fogadjunk, hogy tuti jó éjszakai járőr vagy!" - mondja egy fekete szárnyú angyalnak.

A hangulatáról: ahogy fent írtam, két véglete van: egyszer "Szeretem, szeretem!", egyszer pedig "Uuutálom, uutálom!", hogy a Három nővér zseniális paródiáját idézzem, csak Elena mindezt egy személy iránt tanúsítja. Engem igazán az érdekelt, hogy mikor érünk el végre ahhoz a részhez, amiben "Eljött már az óra, egy kis jó melóra!". Válasz: 380. oldal. Szóval a kislányunk csapong a vér és öldöklés, sötét gyűlölet és a lángoló szenvedély közt. Labilis személyiség, ám nem kiszámíthatatlan.

S ez miért idegest mégis? Ellentmondásos szereplő, nincsenek gondolatai, oké, mert E/3-ban olvashatjuk a történetet. Nem, ez minden, csak nem "oké"! A mondatok tényleg egyesszám harmadik személyben íródtak, de mégis 87%-ban Elenára irányulnak, tehát mondhatni, róla szól, ő a középpont, őt kell tükrözze az elbeszélés! Hogy így sincsen semmilyen jellemzője, belső tulajdonsága vagy bármilyen gondolata, ez.. elszomorít és felhergel.


Másik főszereplőnk Raphael, akiről nekem elsősorban ő(k) jutnak eszembe:
badass archangel. duschebag. forrás
De nem, Raphael Raphaello del Raphael (merthogy teljes neve miért is lenne) egy Edward Cullennel felérő gyönyörűség embertestben. Csak hogy idézzek:
"[Elena] Becsukta a telefonját, és felnézett azokba a szemekbe, amelyek olyan kékek voltak, hogy olyanoknak nem is lett volna szabad létezniük." /my gosh, ez aztán szókincs/
A haja fekete, szárnyai fehérek, arany szegéllyel. Jejj. Tipikus "görög isten". Jejj. Csak azért, hogy folytassam az Alkonyat-párhuzamot:
"Raphael a lány felé nyújtott egy almát.
- Kérsz?
- Bűnbe akarsz ejteni, arkangyal?
- Ó, hiszen te már elbuktál, vadász."
Édesanyám borogass. Szóval azon kívül, hogy ez a pasas egy több ezer éves, hatalomittas, halhatatlan, öntelt szemétláda, Christian Grey-i vonásokkal ("nem hagyom, hogy eltörjék a játékszereim!"), mást róla sem tudunk meg. Bár neki vannak gondolatai, ami nagy írói előrelépés.

A többi szereplőről (csak egy részükről) a történet értékelése és felvázolása során emlékezem meg. 

A világ felépítése egyszerű: a hierarchia csúcsán az arkangyalok állnak, pontosan tízen (Tízek Tanácsa), akik a földet felosztották maguk közt. Alattuk repdesnek a hétköznapi angyalok, akik csak úgy vannak. Nem tudni, hogyan születnek, de néha keletkeznek. Az arkangyalok teremtik a vámpírokat, akik ezért X évig szolgájukká válnak, aztán szabadon kóricálnak a világban. Velük kábé egy szinten, ha nem egy kicsit lejjebb helyezkednek el az emberek, akik hááát: unalmasak. 

Az arkangyalok nem születnek, hanem a hétköznapi szárnyasok azokká válnak a korral: ilyenkor hihetetlen erősek lesznek és kifejlődik bennük valamilyen képesség. Arkangyalt csak ugyanolyan rangú teremtmény tud elpusztítani. Egyszerre pontosan csak tízen léteznek ezek a "gyönyörű szörnyek".

Másik nagyobb szervezet, amiről tudni érdemes az a Hetek. Igazából nem érdemes tudni róluk, csak éppen, hogy megemlíti a könyv párszor, meg felbukkannak olyan szereplők, akik random tljesen értelmetlen dolgokat tesznek: na ők a Hetek tagjai. Feladatuk, hogy Rafit, mint New York angyalát megvédjék. Találgatásra a tagok: Dmitri, Illium, Jason (?), Venom... 4/7, nem vagyok király? Több nincs is megemlítve szerintem a könyvben, de javítsatok ki, ha tévedek.

A történet pár mondatban: 

Elenát, a hivatásos és "legjobb" vámpírvadászt Rafi felbérli, hogy egy Urram nevű arkangyal oltárán égjen elevenen nyomára akadjon, akinél valami bekattant. Természetesen ez csak egy ürügy az írónőnek, hogy a két főszereplőt egyszer ütköztesse és aztán a sexual tic-tac-toe-juknak szenteljen 389-ből 370 oldalt.


Aki kezébe vette a könyvet és eljutott a második fejezetig (8. oldal), az már tudja: a főszereplők össze fognak jönni, és még a könyv vége előtt elmennek kettesben a tollasbálba. Többértelműen. A cselekmény ezentúl annyi, hogy Rafi szeretné Elenát megkaparintani, "meglágyul az ezeréves kőszíve", de a lány miatt veszít a halhatatlanságából, azaz emberibb lesz. Az angyalok minél öregebbek, annál inkább egy szellemi világba tartoznak. Lásd Lijuan vagy ki, aki a legidősebb angyalnéni, és már olyan hipermenő, hogy öregedni is képes és SPOILER - tud zombikat teremteni. Ez lesz gondolom a következő kötet témája, mert ez volt az egyetlen érdemi történés ebben a rakat szarban lapkötegben. Közben megismerjük a mindennapi természetfeletti életet:ők a világ urai, látens jelen vannak mindenhol és olyan orgiákat csapnak, hogy hűdehű. Az emberek életéről ezzel szemben semmit nem tudunk meg, róluk szinte szó sem esik.
A vadászok egy Céhnél dolgoznak, aminek a feje Sara, Elena "legjobb barátnője". Ez bennsőséges kapcsolat abból áll, hogy háromszor felhívja a könyv folyamán, és a főni a lányát Zoe Elenának nevezte el. A fenti idézetben említett Ransom szintén vadász, és Elena alkalmi alvótársa, de a cselekmény ideje alatt végig egy eszkimó lánnyal van együtt. Azért poén, hogy még a könyv legvégén, Ellie utolsó előtti mondata is az, hogy "Ransom még mindig Nyree-vel van?", pedig már réges régen övé az arkangyal. Gratgrat. Talán a legjobb karakter az egészben egy vadásznő, Ashwini, aki kitartóan üldöz már több éve egy vámpírt, aki mindenkit bolonddá tesz. Szívesebben olvastam volna az ő történetét. Apropó, amit nem értettem soha: miért akar kikezdeni mindenki Elenával?!
De térjünk vissza a fő szálhoz, amin nincs mit mesélni. Mert mi is áll a történet középpontjában? A két kiéhezett "szerelemes". Ja, hogy ja. Kihagytam, hogy Urrammal mi lesz. Már neve első említésekor szakadtam, azt hittem, a fordító hülyéskedett, hogy egy alternatív istent kell megölniük, de nem. Az ellenség, bejelöltem, a 345. oldalon szólal meg először. Szóval igen, egész eddig dőlttel szedett sorokból Elena hányógörcseiből értesülünk arról, hogy a főgonosz munkálkodott. Ja, és mit tett? Spoiler - lányokat szívott szárazra, majd dada és szürrealista alkotásokká formálta tetemeiket. Nyami. Ahhoz képest, hogy az ő felkutatása a kakasa a történet pisztolyának, a golyó mégis bennragadt a csőben: túl későn, túl könnyen, logikátlanul és hihetetlenül intézik el, csattanó nélkül. Merthogy megölik, ez természetes.

SPOILER!!!

Az viszont, ahogy a végén kiderül a nyilvánvaló, hogy végülis az arkangyalok a saját vérükben termelődött méreggel változtatják át az embereket vámpírrá, így kvázi "lecsapolva" a szérumot, na az... Nem mondom, hogy meglepett, de itt éreztem egyedül, hogy van valamilyen gondolat a könyvben. Az már más tészta, hogy a megkergült Urramot egyszer beszámíthatatlannak írják le, aki tudattalanul követi a vámpírrá válás alapszabályait, egyszer pedig stratégaként tekintenek rá, aki minden tettét előre megtervezi. Akkor most mi van?

Elena és a vége. Amikor fekete szárnyakról volt szó, már tudtam, hogy angyal lett. Miért? 1. Az egész könyvben arról nyavalygott, hogy ő mennyire csodálja az angyalokat, szeretne repülni, jajj de szépek, jajj de jók. 2. Nem volt nagy csavar, kiszámítható volt, hogy a vámpíroknak nincsenek szárnyaik. 3. Annyit nyúzták az örökéletű játékszer és az "emberré teszel, de rossz nekem" témakört is, hogy na. Kellett a nem létező feszültségnek egy feloldás. 

SPOILER VÉGE!!!

Most, a leírás végére érve gondolhatjátok, hogy hol vannak az ígért mellékszereplők? Valahol anyukájuk szoknyája alatt rejtőznek a kifejletlen jellemükkel, ahogy a könyv folyamán is tették. Még a fent említett karakterek sem voltak fontosak a történet szempontjából. Igazán szólhatott volna két krumpli erotikus lejtőn lefelé görgéséről is, számomra nem jelentett volna nagy különbséget (azt még jobban is élveztem volna).

A regényt egyébként még színezik az alábbihoz hasonló Paulo Coelho-i gondolatok:

I’ve seen love defined a thousand ways over the centuries. There is no constant.

Zárásként: a vámpíroknak ebben a könyvben is csábító illatuk van, amit az idősebbek szabályozni is tudnak.
"Dmitri [vámpír, mi más lehetne ilyen sablonnévvel?] kilépett az ajtón, és becsukta azt maga után. Búcsúzóul persze még egy buja illatfelhőt kanyarított Elena köré."
Mi ez, ha nem a bélgázok kieresztésének a leírása? Már elnézést a feltételezésért, de én nem tudtam nem erre gondolni.


I love this series!!!
forrás

Sztárvélemény:

"Ó, a vámpírok már tényleg elavultak, de IMÁDTAM ezt a könyvet. Van egy másik könyvsorozat angyalokról, amit még évekkel ezelőtt írt Sharon Shinn, ami a KEDVENC sorozatom, és ebben a szériában is vannak angyalok, de egy nagyon érdekes világban. Kombinálja őket a vámpírokkal és a vadászokkal, ami mostanában már elég unalmas, de ez a könyv tényleg odatette [a témát, magyarul nem lett nagyon sablonos, jól nyúlt az alapanyaghoz]. A világ nagyon érdekes volt, nagyon szerettem a főszereplőt, és tényleg nagyon élvezetes volt. Nem alkotott újat, de ahogy mindig, az írónő karakterei és egyszerű világalkotása átvilágított a paranormális dolgokon. Mindenképpen elolvasom a folytatásokat!
Apropó, én Kindle-n olvastam, de a borítóterv is nagyon szép szerintem nemúgy, mint az olajozott mellkasok az írónő többi sorozatán, lol."
 - Felicia Day (Supernatural- Charlie, The Guild - Codex, Farkasember hajsza - Virginia Sullivan)


Saját vélemény:

Sajnos nem tudok egyetérteni Feliciával, akármennyire szeretem és tisztelem.

Történet: 2/10 - azt a kettőt is csak a mellékszálak és az ismeretlen, de érdekes mellékszereplők miatt kapja
Karakterek: 3/10 - a főszereplők sekélyesek, de a mellékszereplőkben LENNE potenciál.
Eredetiség: 2/10 - no comment.
Átélhetőség: 3/10 - szűzlányok és pszichopaták számára. többen vannak, mint gondolnád!
Szóhasználat és fordítás: 4/10 - nem tudom, hogy az írónő nem talált szinonimákat, vagy a fordítónak korlátolt a kifejezéskészlete.

Összességében: 2,8 / 10 

Ajánlom?: Nem, senkinek! Ha valaki supernatural +18 tartalomra vágyik, sok igényesebb fanfic és szerzemény kering a neten - ingyen.

Zene az olvasáshoz:


A fent linkelt Adam Lambert szám mellett még ez jutott eszembe a rajzolgatás közben.

Elolvasom-e a folytatást: 



A következő cikkeim alanyait az oldalsávban fellelhető moly-widgeten, vagy akár közvetlenül a moly.hu-n is követhetitek.

Volt már szerencsétek a könyvhöz? Ha olvastátok, mi a véleményetek róla?
Ti mit olvasnátok a kihívás ezen pontja alatt?

        

12 megjegyzés:

  1. Nem olvastam a könyvet, ezek után nem is fogom, annyi hozzászólásom lenne, hogy nálam a főszereplő neve csapta ki a biztosítékot. :D Nézem a Vámpírnaplókat, ugye ott a főszereplő lány neve Elena, valamint a későbbi részekben található egy boszorkánycsalád, akiknek a vezetékneve Deveraux. Naggyon gyanús hasonlóság szerintem, de elhanyagolható szösszenet csupán a könyv többi problémája mellett, ahogy olvastam. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd! Régebben én is néztem a TVD-t, és mikor megláttam, hogy a könyvben van Elena vámpírokkal körülvéve, akkor tettem szépen fel a polcra, és eltűnődtem, hogyan adhattak ki egy fanficet. A Deveraux boszorkánycsaládig nem jutottam el a sorozatban. Apropó, most jut eszembe, Raphael enyhén *khm, nagyon* hasonlít Damonre.
      Azt hiszem, ettől a könyvtől boldogan válok meg és eladakozom jótékony célokra vagy elégetem nagymamámnál a kályhában. Ott a helye :D

      Törlés
  2. szétröhögtem magam ezen a kritikán :D :D hát ez ordenáré olvasmánynak tűnik, de megérte elolvasnod ezért :D :D olvass még szar könyveket!! olvasni akarom a kritikáidat :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :D Úgy érzem, nem adtam bele a posztba apait-anyait, mert három részben írtam és inkább dühös voltam, mert az időm erre pazaroltam, mint szarkasztikusan feldúlt. Még van pár hely az 50-es listán, ahova gőzöm nincs, mit írok, szóval meglehet, hogy belebotlok még ilyen "gyöngyszemekbe" :)

      Törlés
  3. Komolyan mondom, eszedbe ne jusson normális könyvet a kezedbe venni! Valami fantasztikus ez az egész kritika és rég röhögtem ennyit, de tényleg c:
    Egyébként én azt hiszem egyetlen egy jó vámpíros könyvsorozatot olvastam... igaz, 4 éve, szóval ma már biztos, hogy kiakadnék rajta.
    Egyébként kíváncsi lennék mi a véleményed a Csillagainkban a hibáról illetve a Jégviráglányokról...c:

    ((Kisbetűs megjegyzés: én is elszörnyülködtem azon, mennyire nem olvasok mostanság, de egész jól haladok már, kemény 2 kötet hever a polcomon "2015-ben már elolvastam" címszó alatt....))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most épp a normáliskönyv-szakaszomat élem, mert ezután kell valami tartalmas lelki táplálék, hogy lenyomja a hányingerem. Örülök, hogy tetszik, ajánlom a régi sorozatajánlóimat, amik szerintem sokkal jobban sikerültek :D A könyves műfajban még elég új vagyok...
      Én egy fanatsy-sorozatra emlékszem csak, amit élveztem: a Mercy Falls farkasai-trilógia, de tény, hogy én is régen olvastam, ezért szeretném újra elővenni a közeljövőben :)
      TFIOS. Hm. Nem mondok inkább semmit, amíg nem olvastam újra angolul. A Jégviráglányokról még nem hallottam, lekalózkodom valahonnan :D
      Nálam az a baj, hogy a legtöbb könyv, amit elővettem, nem fért bele a lista kereteibe.. Már vagy 10-15 könyvet olvastam idén, de főként szakszövegek, monográfiák és tudományos írások, szóval kicsit csalásnak érzem a kihívást, mert nem tükrözi az igyekezetem :P Persze, értem, hogy a freetime-readinget akarja felkarolni, de na :D

      Törlés
  4. Ezt a könyvet akartam kivenni a könyvtárból. Jézusom! :'DD
    Amúgy a kritika nagyon jó lett. (szétröhögtem az agyam:D) Na, de hogy nem fog többet a kezembe kerülni a kötete, az is biztos.
    Azok a könyvek, amiket elolvastam, de egyáltalán nem tetszettek: Delírium, A Sullivan család, Nyitótánc, és még egy csomó, de nem jut eszembe több konkrét példa ebben a pillanatban.
    Nekem már meg van 16 könyv a challenge listáról.^^ Most olvasom a 17.-et. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez tényleg egy szörrrrrnyű könyv, nem túloztam a fentiekben. Senkinek sem ajánlom, SOHA, amit nem sok könyvre mondtam még. (Kivéve, ha szeretnél hangosan végigröhögni 30 oldal szexet.)
      Örülök, hogy tetszett :) A Delíriumról már hallottam, azt is mindenki istenítette Molyon, engem a sztori nem fogott meg igazán. A másik kettő említettről még nem hallottam, lehet, felkeresem őket egy lusta nyári napon, hogy kiakadhassak ismét :D
      Nagyon ügyes vagy! Nekem sajnos nem megy a napközbeni olvasás, mert az osztályom 12.-ben visszasüllyedt az ötödikesek szintjére és ordítanak, rohangálnak és dobálóznak - rajtam keresztül :D Szép az élet, várom a nyarat! :D

      Törlés
    2. Kíváncsi vagyok a kritikákra az általam említett könyvekről. :D
      Én azért kezdtem olvasni a Delíriumot, mert mindenhol az ment, hogy így jó, úgy jó. Na szerintem a színvonala a békasegge alatt van. *saját vélemény*
      Köszi. :) Hát én kilencedikes vagyok, és körülbelül nálunk is ez megy, de szerencsére megszoktam. :D A nyarat meg ki az, aki nem várja? :D
      P.S.: Eszembe jutott még egy kiakasztó trilógia: The Secret Circle. Az a tipikus hajtépős fajta. -.-

      Törlés
    3. A The Secret Circle-nek a sorozatváltozatába kezdtem bele, de nem bírtam tovább 20 percnél. Nem tudom miért, de nem tetszett és azóta se vitt rá a lélek unalmamban, hogy újrakezdjem.
      Most lesz egy kis hajrá az érettségire, ami alatt az irodalomtankönyv lesz a Bibliám, ezalatt a most olvasott könyveket fogom szimultán felzabálni, de júliusban szívesen belekezdek valami hajtépősbe is :D Ennél rosszabb nem lehet :D

      Törlés
  5. Valahogy nem jött meg a kedvem hozzá :D Nekem a nem emberi szereplős könyvről rögtön az Állatfarm jutott eszembe, nem természetfeletti lény, fura.
    Imádom egyébként a vámpíros, az angyalos és az egyéb furaságos könyveket, annyi jó van köztük, szegényem, te pont belenyúltál a rosszba :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is beugrott már, mikor ennek a felénél jártam és átkoztam a választást :D Végül is mindegy, az Állatfarmot úgyis olvastam, úgyis még ezerszer újraolvasom, nem haltam bele egy kis változatosságba (bár közel álltam hozzá). Nekem ilyen természetfeletti témás könyvekből eddig a Shiver (Mercy Falls farkasai) a kedvencem, bár már régen olvastam :)

      Törlés