Azt hiszem, gyereknek születtem. Ahogy telnek a napok és az éjjelek egyre tisztábban látom, mintha a tudatommal együtt az ég is kitisztulna: nem nőhetek fel! A mesék világában élek, lehet azért, mert félek az igazi élettől, vagy azért, mert szeretem a gyerekes dolgokat, szeretek kupit csinálni, aztán hagyni hogy anyu összerakja helyettem (ami ritkán fordul elő). Úgy érzem, nem lenne helyem a felnőttek világában. Mások annyira törekszenek "felnőttnek lenni", mikor gyereknek lenni a legjobb! Azt hiszem, én vagyok az alternatív Pán Péter !!
Jelenleg is csak abból áll a világ, hogy mindenki kihasznál mindenkit. Én naiv gyerekként szeretnék bízni mindenkiben! Szeretnék minden napot egy régi mesével kezdeni, és végigénekelni azokat! Szeretném elhinni, hogy vannak unikornisok, meg a sok csodás lény, még a gonoszak is, hogy egy kis félelem után, boldog legyen a nyugalom. Kár, hogy csak álmomban járok olyan helyeken, ahova valódi ember nem teheti a lábát! Az én kis világom szent és sérthetetlen! Szép lassan úsznak ki az évek a kezem közül, egyre több minden történik, és néha attól félek, hogy egy reggel felkelek és többé már nem leszek gyerek !
 |
| hogy Reeka is beleszóljon, 11th :) |
Kedves (és kevésbé kedves) Olvasók. Hali!
Gondolkoztam az emberek értékrendjét illetően, persze nagy általánosságban. Méghozzá egy bizonyos elméleti síkon mozgó dologgal. Egy kis barkóba: mire gondolhatok? Mi lesz a mai téma? Kezdjünk neki a megközelítésnek!
1) Minden ember rendelkezik vele (több kevesebb ideig), többel is élete során, és olyan gyorsan szabadul meg tőle, ahogy csak tud.
2) Kellemetlen és mindenki utálja (kivéve ha légy vagy egyéb rovar vagy, mert akkor elnézést kérek, hogy megsértettelek...BOCSÁNAT!)
3) A majmok előszeretettel használják játékra. Dobálják, gurítgatják, nyomkodják, stresszlabdának használják.
...sejtem, már közel jársz az igazsághoz, de még egy kis segítség...
Meghosszabbították a Dadaizmus, szürrealizmus kiállítást! Akinek van ideje, október 18-ig mindenképp menjen el!:)
A dadaizmus a 20. század elején született képzőművészeti irányzat. A stílust az első világháború szörnyűségei, veszteségei és tapasztalatai segítették világra. A művészek látták, hogy mire képes az ember: millió embertársat megölni, hosszú évekig szűkölni, bujkálni, harcolni, rombolni. A pusztítás szinte felfoghatatlan méreteket öltött. Ezt a képzőművészek feldolgozni sokféleképpen próbálták, alkotásaik nyomán több új irányvonal is született (neo-realizmus, metafizikus festészet →szürrealizmus, de stijl). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az alábbi irányzatoknak csak képzőművészeti vonatkozásaival foglalkozom, de ezek csak kis részét ölelik fel a dada-szürrealista műveknek. A tudományok minden területén születtek ugyanis alkotások a két megmozduláshoz kapcsolódóan.
A dadaisták a háború és az értelmetlen szörnyűségek kapcsán megkérdőjelezték magát a művészetet, annak értelmét és a műalkotást, mint fogalmat. Tulajdonképpen klasszikus értelemben „művészetellenes” stílusként alakult. Az alkotók nagy hangsúlyt fektettek a véletlenre, a groteszkre és a látszólagos ellentmondásokra. (A dada szót, mint nevet is véletlenszerű rábökéssel választották ki egy francia szótárból; jelentése: lovacska.) Teljesen új anyagokat, formákat és technikákat alkalmaztak, ami akkoriban meghökkentő, botrányos és (az értelmezhetetlenségtől) összezavarodott hatást keltett.
Őszi üdvöskéim listáján is szerepelt a Selfie. Nem tudom, az alapján hányan kaptatok kedvet hozzá, én -ahogy írtam is- elkezdtem. Nagyon-nagyon sok rossz kritikát kapott, tucatnak mondták és elítélték, de szerintem azok a kritikusok nem nézték meg másodszorra és nem elemezték igazán, vagy fogták fel (a komédiának ugyan nem jó, de nem mindennapi) sorozat tartalmát.
Kezdjük hát az én értékelésem!:)
A következő iromány lehet, hosszú és tankönyvszagú lesz, de szeretném megosztani Veletek. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről. Kicsit komolyabb és mélyebb téma, képek nélkül.
Egyszer régen, egy messzi-messzi iskolában felmerült a kérdés, hogy a vallás és az egyház közt mi a
különbség. Szerintem ez két olyan szó, amely az emberek szókincsébe már mélyen beágyazódott, de igazából csak használjuk ezeket (néhol helyesen, néhol helytelenül), nem gondolunk bele a jelentésbeli különbségekbe.
Hogy
megpróbáljam meghatározni, körbeírni a fogalmakat, feltételeket állítottam,
majd megpróbáltam ellene érvelni.
Legelőször vettem egy „tudatlan” embert, ki a világtól elzártan él, tegyük fel, valamilyen őslakos. Csak hozzá hasonlókkal érintkezik; a hírek, események,
információk nem jutnak el hozzá. Viszont minden esős estén látja a villámokat,
reggelente a harmatot a füvön, a szivárványt az égen, és még sorolhatnám… Mivel emberünk nem
tud ilyet létrehozni, de tudja, hogy a semmiből nem keletkezhet valami. Ebből
gondolhatja, hogy valami vagy valaki közbenjárásával jött létre a jelenség. Ha feltételezi ezt, hisz.
„A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való
meggyőződés.” (Zsid. 11:1)
Biztos ti is voltatok már úgy, hogy meg szerettetek volna nézni egy filmet. De nem a sablon szerelmes komédiát, amiben már az első öt perc után tudod, ki kivel mikor és hogyan fog összegabalyodni. Felmentél tehát a netes filmgyűjteményekre, hogy szétnézz a kínálatban, de ami nem csöpögős tucatfilm volt, az vagy horror, vagy akció, vagy már láttad, ezért csalódottan felhagytál terveddel. Megmondom mi volt a gond: tudatosan, vagy tudat alatt szerettél volna valami tartalmasat nézni. Olyat, ami érdekes, gondolkodtat és szórakoztat is. Sajnos nem ilyen filmeket "reklámoz" az internet. Ezért gondoltam, hogy összeszedek néhány mozgóképet (nem, most nem a gifekről van szó:)), ami jó az ilyen esetekre.
Lehet, nem fognak tetszeni, de egyszer minimum látnod kell az alábbi filmeket!
1. Virágot Algernonnak (2000)
Ahogy még sok más film, ami a listán szerepel, ez is egy könyvadaptáció. Miért nem a kedvenc könyveim közé került hát fel? Ott a helye, az igaz. De szerintem filmben először emészthetőbb.
Nem szeretnék egy picit sem elárulni a történetből, mert ezt látni/olvasni kell. Na, de akkor miért nézzem meg? -gondolod most magadban. Hidd el, nem véletlenül van a gondolkodtató filmek listájának első helyén. Miért ajánlom? Aranyos a történet. Ugyanakkor mély. Nagyon sok gondolatot ébreszt emberségünkről, lelkünkről, tudatunkról, a boldogságról... Ezek közül néhányat a könyv/film meg is válaszol, a többit ránk hagyja, hogy jöjjünk rá a magunk válaszaira.
"I don’t know what’s worse: to not know what you are and be happy, or to become what you’ve always wanted to be, and feel alone." - "Nem tudom, melyik a rosszabb: ha tudatlanul, de boldogan élsz, vagy ha azzá válsz, aki lenni akartál, de közben magadra maradsz."
.png)
