A következő címkéjű bejegyzések mutatása: véleményt. Összes bejegyzés megjelenítése

Vigyázz! Kész! Posztolj! - Kedvenc gyerekkori könyv

Ismét itt a szerda, ismét itt a VKP!:)
Visszatértem tanulási kómámból, hogy megírhassam ezt a posztot, ami szerintem rövidebb lesz, mint az előzőek (bár már most is szájmenésem van, mint láthatjátok).



Kedvenc gyerekkori könyvem... Hm. Mondhatnám, hogy minden mesekönyvet szerettem, és akkor egy mondattal el lenne intézve a téma. Igaz, hogy minden mesét szerettem (favorit volt a Hetet egy csapásra és a Rigócsőr királyfi), de emlékszem egy kiemelkedően kedvenc könyvre.

Füzesi Zsuzsa: Beszélgetőkönyv


Nem mondanám, hogy azért maradt meg az emlékezetemben, mert annyira sokat olvastattam a többi könyvvel szemben. Viszont erről vannak a legtisztább emlékeim, tehát valamilyen hatást gyakorolt rám. *spoiler* Emlékszem, hogy mindig megsirattam az elején, mikor a kislány tönkretette a játékait, ezért szerettem volna átlapoztatni azt a részt. Nagyon szerettem ugyanis a játékaimmal foglalkozni (még most is mind megvan egy fonott ládában), és el sem tudtam képelni, hogy lehet valaki olyan buta és dühös, hogy tönkretegye őket. Megtanultam a mesékből, hogy hazudni nem jó és fogat kell mosni minden este. Az volt a jó benne, hogy nem csak egy történetet írt le, aminek a gyerek vagy felfogja a tanulságát vagy nem, hanem kikérdezett a lapok közül, az Olvasót, azaz a szülőt és a Hallgatót, a gyereket is bevonta egy párbeszédbe, amiből a szülő is és a poronty is sokat tanult.

Tappancs trilógia


Gyerekkoromhoz tartozik, muszáj megemlítenem Tappancsot is. Első könyvtári könyvem, amit már "egyedül" is tudtam olvasni. Nagyon szerettem a kutyákat és az aranyos történeteket, amiket nagy betűvel írtak. Mondhatni befaltam a trilógiát, már ami gyorsolvasásnak számít egy elsős-másodikosnál.
Szerelmünk az első könyvtári látogatásomnál köttetett. Mindenki hazavitt valamilyen könyvet, hát én sem akartam kimaradni a sorból és tappancs pont ki volt rakva. Ne ítélj a borító alapján, de én mégis a kutyus miatt kaptam fel az asztalkáról. Nem bántam meg. Ekkoriban alakult ki egy olyan szokásom, hogy este, lefekvés előtt az ágyban olvasok... azóta sem tartom, főleg, hogy mostanában éjfél körül fekszem, de nagyon jó lenne visszaszokni, mert otthonos, nyugtató érzést ad.

Nektek mi volt a kedvenc könyvetek?:)


Olvassátok el a többiek kedvenceit is!:



Bloggerek házi feladata: 10 legjobb dolog a blogolásban


Újabb posztolni való házi a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségéből!
Meg kell mondanom, életem legjobb házijait ettől a csoporttól kaptam: érdekesek, élvezhetők, segítséget nyújtanak (igen, a házik!), nem kötelezők, halaszthatók és mindenki szeretettel csinálja őket :)
A mostani egy nehéz feladat lesz számomra. Nagyon sok jót kaptam már a blogolástól, a blogtól és az Olvasóktól, ezért nehéz lesz a pozitív dolgok áradatát rendszerezni és tíz pontba sűríteni. Mégis megpróbálom :)

1. A közösség (tudat és érzet). 



Hát igen. Mindig is közösségi ember voltam szerettem volna egy közösségbe tartozni, de valahogy a Nagybetűs életben nem találtam/találom a helyem. Ezzel szemben a blogvilágban..!
Tapasztaltátok már azt, hogy valakinek nem célja bántani, s ezért amit mond, csak jóindulattal, segítő szándékkal teszi? Volt már olyan, hogy együtt nevettél-sírtál valakivel, akár csak a világhálón keresztül? Örültél egy kvázi ismeretlen ember örömének, megfogadtad látatlanban a tanácsait, majd megköszönted neki a segítségét..? Írtál pár kedves sort, amire ő válaszolt néhány mondattal és két szmájlival, aztán már ő is hozzászólt a te bejegyzéseidhez és máris kialakult köztetek egy kötelék.
El nem tudom mondani nekem mennyire nagy élmény, hogy egy csoportnak, kezdeményezésnek vagy összefogásnak a tagja lehetek!


2. A visszajelzések



Ha jók, ha rosszak. Már a látogatottság megugrásától a plafonon vagyok (húha, ez nem volt szép kép).
A kommentektől kiugrom a bőrömből, lájkoktól megosztásoktól meg végképp! Nagyon jó érzés, hogy valaki veszi a fáradtságot, hogy elolvassa a munkám, vagy legalább vessen rá egy pillantást. Talán a megfelelési kényszeremnek tetszeleg ez, hogy ezáltal még inkább úgy érzem, elfogadnak az emberek.
Ismerőseim tanúsíthatják, hogy néhány dicsérő szó/ jó visszajelzés után percekig így nézek:


MBBKK Interview - Dóri és a Peace, Love and...

Eljött a várva várt alkalom! Előző héten velem készült interjút kaptatok kezetek közé Natushka tollából az MBBKK interjúsorozatának keretein belül, most pedig rajtam volt a sor, hogy kikérdezzek egy bloggertársat. A random.org-nak és a jószerencsének köszönhetően Fazekas Dórit, a "Peace, Love and..." blog szerzőnőjét faggathattam. Az említett blog nem olyan régen indult, de annál színesebb és változatosabb bejegyzésekkel szolgál. Nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek a válaszok!:)





A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében már sokat szemezgettem a "Peace, Love and..."-del. Mondhatni, egészen a kezdetektől követem a bejegyzéseid. Ez az első blogod, vagy már van webes tapasztalatod?

Tapasztalatom talán annyi van, hogy 20 éves koromban írtam egy fanfictiont, ami a Harry Potter világáról szól, de sosem fejeztem be :) Pozitív visszajelzéseket kaptam róla és anyukám sajnálja a legjobban, hogy nem fejeztem be mert neki például nagyon tetszett. Aztán most ismét elkezdtem évek múlva írni mert rájöttem, hogy nagyon szeretek másoknak "adni" illetve nekem ez terápiás dolog is.


Akkor nem vagy új a szakmában!:) Ez a terápia (ahogy a blogon is említetted) milyen formában jelenik meg írásaidban?

Sosem tanultam az írást, nekem csak úgy jönnek a szavak, igyekszem fejleszteni a szókincsemet és változékonyan írni. Az olvasás is sokat segít mert azt is nagyon szívesen teszem, rengeteg könyvem van itthon. A terápiás rész abban jelenik meg az írásaimban, hogy lelki dolgokról szeretek elsősorban írni. Az érzelmeimet közvetítem a bejegyzéseimben és a lelkemben zajló változásokat amik úgy gondolom, hogy egyszerűen azért fogja meg az olvasókat mert ezeket a dolgokat mindenki átéli vagy már talán át is élte tehát tud vele azonosulni. Az életemben volt egy nagyobb változás kb egy hónapja ami fenekestül felfordította az akkor megszokott hétköznapjaimat és minden újra kezdtem ekkor született meg a blogom is. Akkor még úgy gondoltam, hogy egy beauty blog lesz de közben rájöttem, hogy nem akarok egy ezredik ugyanolyan blog lenni ezért inkább "Dórisan" fogom tovább folytatni és személyesebb posztokat írok.

Green Tree Caffé - Pozsony

Épp szóba került Natushkával a beszélgetésünk során, hogy eltűntek a kávézós-sütizős posztok. Ennek több oka volt: időhiány miatt nem tudtam sokat írni, itt volt nyakamon a szalagavató és szerettem volna hanyagolni az édességet, nem sokat jártam a belvárosban, ésatöbbi. Most, hogy itt a téli szünet, ígérem, hogy minden karácsonykor nyitva tartó cukrászda ajtaján bedugom kis kobakom! /ha hízunk, hízzunk nagyban/

Akik követnek instagramon, már láthatták, hogy elrabolta a szívem egy kávézó.
A szerelmes novella ott kezdődik, hogy Pozsonyba kirándultunk utolsó osztálytáborunk keretein belül. Gondoltam, "Ó jó, már voltam párszor Pozsonyban, de még nem láttam a várat, csak 20 méteres körzetet a belvárosból... Itt az alkalom a történelmi helyek felkutatására!" Szerettem volna hinni, hogy csinálunk is valamit a városban, nem csak random kiruccanunk külföldre, "mert megtehetjük". Egy ilyen felvezetés után gondolhatjátok: felmentünk a várba, a népség Szvatoplukkal fényképezkedett (tudjátok, ki volt ő? és mi köze a pozsonyi várhoz?!), mentünk egy kört, majd lépcsőztünk vissza, le. Aztán megnéztük a "szlovák koronát" a Szent Márton-dómban. Eredetileg terveztem egy hosszabb posztot a városról, de mint látjátok, ennyivel el lehet intézni kulturális élményeimet.

...hacsak nem az ízkultúráról beszélünk.
Jobb híján nem lehetett "osztályként" eltölteni az időt. Nem volt több látnivaló? Nem tudom. Mindenesetre megint a kis 20 méteres körzetemben cirkálva találtam magam (és 5 társam). Az 5-6 óra szabadidő nyakunkba szakadt. Mit lehet csinálni? Nézzük meg a karácsonyi vásárt! Több étel volt, mint ajándék. Kuriózumok? Nem hiszem, hogy egy jó cigánypecsenyét ne tudnék itthon is enni, fele ennyiért.
Tehát körbejártuk a standokat... és kiszúrtam. (Nem, nem a kávézót, az még várat magára.) Glazed Apple. Magyarul nem is tudom mi a neve, annyira amerikai. Cukorba mártott alma? Lényegtelen.


Kettőt dobbant a szívem: egyet az újdonság élménye, egyet pedig az ára miatt. Általatok is ismert ismerősömmel (nem gyalázok embert év szerint) ezért elhatároztuk, hogy veszünk egyet "felesbe".
Maga a találmány egyszerű és nagyszerű: a vattacukorízű édes lötty és a zöldalma savanykás ízei istenien komplementerei egymásnak! Ragadjátok meg az alkalmat, hogy egyetek ilyet, egész addig, míg nem az alma ragad meg titeket...


MBBKK - Interview part 2

Biztos észrevettétek már, hogy a blog oldalsávja tele van kisebb-nagyobb képekkel. Sok blogger-összefogáshoz csatlakozom, rendszerint ezeknek logói kerülnek ki jobbra, hogy másokat is buzdítsak a tevékenykedésre. 

Most egy élményt szeretnék ezzel kapcsolatban megosztani. A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége az első csoport, ahova csatlakoztam a PPP megnyitásakor. Szinte olyan, mint egy második otthon számomra: legtöbb tag blogját rendszeresen olvasom, megválaszolom a jobbnál-jobb napi kérdéseket... Elég ötletes kis csoportosulásnak tartom. Nem csak egy "itt hirdethetsz 600 embernek, csatlakozz!- és itt kimerül a csoport (célja)" -jelszavú káosz, hanem tényleg egy Közösség.

Az MBBKK-ban Suz'n új ötlettel rukkolt elő: hogy jobban megismerjük egymást és a blogokat, felkaroljunk most kezdő írókat egy interjúsorozat indult. Én is jelentkeztem, de álmodni sem mertem volna, hogy én leszek a random.org második kiválasztottja... azt meg végképp nem, hogy egy olyan kedves olvasóm-olvasottam fog kérdezgetni, mint Natushka. Végül is ez az interjú inkább beszélgetés-ismerkedés volt, mint hivatalos kérdezz-felelek (aminek nagyon örülök!) :)

Olyan kérdések kerültek kivesézésre, mint:
  • Milyen ötlet alapján indult a blog? Hogyan esett erre a névre a választás? 
  • Hogyan osztjuk fel a feladatokat a társszerkesztőkkel?
  • Milyen blogger-megmozdulásokban vesz a blog részt?
  • Mi motivál? Érkezik elég visszajelzés?
  • Mik a terveink a bloggal? 
... és még sok más :)

Ha érdekelnek a válaszok és még néhány személyes információ rólam, vagy csak meg szeretnél ismerni egy kedves lányt, aki nem mellesleg tehetséges író (is), látogass el Natushkához!:)




Nem mellesleg, ha van blogotok, jelentkezzetek az interjúláncra! Nemsokára én fogok meginterjúvolni egy bloggert!:)

Facebook:  Mail:  Ask.fm:  tumblr: Instagram:

Ez vagy az? - beauty tag


Smink

Pirosító vagy bronzosító?

Pirosító. Bár a mindennapokban általában nem sminkelek, ha van rajtam alapozó, elengedhetetlen kellékem a pirosító. Bronzosítót még nem próbáltam. Láttam vele néhány elég rosszul sikerült sminket, talán ez tántorított el.

Rúzs vagy szájfény?

Egyiket sem használok. Mondjuk van vagy háromféle szájfényem, de általában lenyalom az ajkaimról mielőtt kiérnék emberek közé. Miért? Az ízüket imádom, a ragacsos állagukat utálom. Állandóan az orrom alatt csábít nyalogatásra és nem szeretem, ha beleragad a hajamba. Praktikus :D

Tus vagy szempillaspirál?

Szempillaspirál. A tusokkal eddig csak rossz tapasztalatom volt: vagy irritálták a szemem, vagy kezelhetetlenek voltak, vagy bepenészedtek 1-2 hét után (what?!). Szempillaspirált nem nagyon szoktam használni, mivel természetesen hosszú és kunkori pilláim vannak (sokan kérdezik is, nincs-e rajtam éjjel-nappal spirál?.. szempilláim töve szőke).

Alapozó vagy korrektor?

Korrektor! Az alapozóellenességem már részben kifejtettem itt. Korrektorra meg a "nehéz napokon" szükségem van...

Vasárnap esti gyerekség !

Azt hiszem, gyereknek születtem. Ahogy telnek a napok és az éjjelek egyre tisztábban látom, mintha a tudatommal együtt az ég is kitisztulna: nem nőhetek fel! A mesék világában élek, lehet azért, mert félek az igazi élettől, vagy azért, mert szeretem a gyerekes dolgokat, szeretek kupit csinálni, aztán hagyni hogy anyu összerakja helyettem (ami ritkán fordul elő). Úgy érzem, nem lenne helyem a felnőttek világában. Mások annyira törekszenek "felnőttnek lenni", mikor gyereknek lenni a legjobb! Azt hiszem, én vagyok az alternatív Pán Péter !!

Jelenleg is csak abból áll a világ, hogy mindenki kihasznál mindenkit. Én naiv gyerekként szeretnék bízni mindenkiben! Szeretnék minden napot egy régi mesével kezdeni, és végigénekelni azokat! Szeretném elhinni, hogy vannak unikornisok, meg a sok csodás lény, még a gonoszak is, hogy egy kis félelem után, boldog legyen a nyugalom. Kár, hogy csak álmomban járok olyan helyeken, ahova valódi ember nem teheti a  lábát! Az én kis világom szent és sérthetetlen! Szép lassan úsznak ki az évek a kezem közül, egyre több minden történik, és néha attól félek, hogy egy reggel felkelek és többé már nem leszek gyerek !

hogy Reeka is beleszóljon, 11th :)
Nektek mi a kedvenc gyerekkori emléketek ?
Kommentben lent! Vagy Rékát zaklatni askon, és egyéb nyalánkságok. Joccakát ! :)

Facebook:  Mail:  Ask.fm:  tumblr: Instagram:

Szalagavató #4 - Ruha

Miért hagyom a végére a legfontosabbat? Mert a legnehezebb vele foglalkozni. Minden lánynak van egy álomruhája, amiben igazi hercegnő lehet... és aztán ott a rideg, kölcsönzős valóság. Én is valahogy így voltam ezzel. Nézegettem a szebbnél szebb ruhákat (árak nélkül), aztán ami részben egybevágott fejemben dédelgetett képecskémmel vagy megfizethetetlen volt, vagy vidékről kellett volna felhozni.
Eszerint két részre osztom a bejegyzést: első felében az "ideális" ruhákat vonultatom fel, másodikban az elérhető darabokat.


Ahogy már az előző posztokban megszokhattátok, a letisztultságot és egyszerűséget részesítem előnyben... mindenben, így a ruhákban is. Egyetlen kikötésem volt, mikor elkezdtünk keresgélni: NE legyen tüll az alja. Ezzel kizártam az elérhető ruhák 98%-át. Nem szerettem volna habcsók lenni, inkább a komolyság volt a célom. Persze, a csipke örök és bármikor jöhet.

Szalagavató-sorozat

Amióta az eszemet tudom, ballagni szerettem volna. A ballagás pedig összefonódott elmémben a nagy fehér ruhás keringéssel.
Erről általános iskolám tehet. Minden év végén "gálákon" elő kellett adni az osztályoknak valamit, lévén "művészeti suli" voltunk. Általában néptáncoltunk vagy ugrabugráltunk... de a nyolcadikosok! Ők keringőztek és szabadon választhattak mellé még valami "menőt". Már másodiktól fogva álmodom édes álmaim a suhanó fehér abroncsokról és a fekete jóképű pingvinemről.


És puccs. Szombaton lesz a szalagavatóm. Amire idáig eljutottam, a tizenegy éven át dédelgetett ábrándom kevesebb, mint három hónap alatt rombadőlt.
"Azért nem (ennyire) szörnyű a helyzet, minden szép és jó lesz" -mantrázom magamnak már hetek óta.
Erről is születni fog egy poszt a héten, de most nincs sok időm... Meg Isten igazából mára más témát terveztem és kellett egy beharangozó szösszenet, hogy értsétek, miért követeli meg lelkem szűk időbeosztásomnak is ellenszegülve, hogy kiadjam magamból ötleteim, elkeseredettségem és tanácsaim.

Tehát ez a hét a szalagavatónak lesz szentelve, remélem nem bánjátok, hogy előbb térek vissza :)

Nosztalgiázzatok, tervezzetek és érezzétek magatokat hercegnőnek, mert minden nőben ott lakik a királylány!:)


Facebook:  Mail:  Ask.fm:  tumblr: Instagram:

Nos, akkor beszéljünk a...

Kedves (és kevésbé kedves) Olvasók. Hali!

Gondolkoztam az emberek értékrendjét illetően, persze nagy általánosságban. Méghozzá egy bizonyos elméleti síkon mozgó dologgal. Egy kis barkóba: mire gondolhatok? Mi lesz a mai téma? Kezdjünk neki a megközelítésnek!

1) Minden ember rendelkezik vele (több kevesebb ideig), többel is élete során, és olyan gyorsan szabadul meg tőle, ahogy csak tud.
2) Kellemetlen és mindenki utálja (kivéve ha légy vagy egyéb rovar vagy, mert akkor elnézést kérek, hogy megsértettelek...BOCSÁNAT!)
3) A majmok előszeretettel használják játékra. Dobálják, gurítgatják, nyomkodják, stresszlabdának használják.

...sejtem, már közel jársz az igazsághoz, de még egy kis segítség...

Vigyázz! Kész! Posztolj! - Sminkestáska

Vigyázz! Kész! Posztolj!

Halihó, Közönség!

Eltűntem, s most itt vagyok. Egy VKP erejéig. Meg azért, hogy megvitassak veletek valamit. Észrevettétek a megszólítást? Hát igen. Többen jelezték a kérdőívben, hogy "illene", ám én azzal az illetővel értek egyet, aki azt írta, hogy "Nem kell megszólítás, az annyira amatőr" (csak nem te voltál, Panna?:)). Szóval nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Nem akarom az Olvasót ezzel megbántani vagy kirekeszteni az irományból. Csak jobb' szeretem a kérdésfelvetéses vagy saját tapasztalaton alapuló, anekdotázó kezdést, amibe ez nem fér bele. Ha bárki tud érvet felhozni a megszólítás mellett, kérem, írja le kommentbe! Köszönöm :)

Az eheti téma hallatán először felcsillant szemem, hogy "de jó, végre igazi szépségtéma!", aztán rájöttem, hogy nincs miről írnom. A hétköznapokban ugyanis nem sminkelem magam. Oké, korrektort szoktam használni, ha egy-egy pattanás bepirosodik, de jelentősen nem alakítom át az arcomat.

Azon az állásponton vagyok, hogy a smink fiatalon (itt "fiatal" alatt a tizenéves korosztályt értem):

    1. Minek? Ilyen kirobbanó formában úgyse leszel soha többé életedben! Igen, most jönnek a pattanások is. Oké, de ezt el lehet intézni krémmel/kozmetikussal/minimális korrektorozással. Nemcsak, hogy szép vagy nélküle is, de iskolába ugyan minek?! Buliba megértem, de iskolába?! Jó, ezért most meg fogtok ölni, de tényleg nem értem, mire jó. Kérlek, győzzetek meg!
    2. Nem jó a bőrnek. Kutatások bizonyították, hogy a túl sok / mindennapos smink káros a bőrnek, és kémiai anyagai öregítik azt. A smink eltömíti pórusainkat, ami ekcémához vezethet és megnöveli a pattanások kialakulásának esélyét. Ismerek olyan lányt, akinek már 18 évesen mély szarkalábak éktelenkednek a szemei körül. Ezért is mellőzném a gyakori sminket. (forrás: donna.hu)
    3. Megtévesztő. Ha fiút akarsz így elcsábítani, és tegyük fel, sikerül, előbb-utóbb látni fog majd smink nélkül. Ha felszínes a kapcsolat, a miteszereid és sötét karikáid látván úgy ott fog hagyni, mint a sicc. Sikerült valamit elérni? Nem. Valamint. Oké, ez egy extrém példa, de biztos láttatok már ovis szépségkirálynőt. Tele van velük a net. Sminkkel öregebbnek látszódhatunk, ezt szeretné sok fiatal kihasználni (anno az egyik tinimagazinban 5 oldalon közöltek tippeket, hogyan tűnhet egy 12-14 éves érett nőnek). Csodálkozunk a pedofilokon, mutogatós bácsikon, és a többin?
"Honey Boo Boo" sminkben és nélküle.


Matrjoska

Avagy cikk a cikkben

Sziasztok!


Zsófi vagyok, és eredeti nevemen blogolok közel két éve. Első blogom történetes volt (link), ezt azóta már befejeztem, így kerek, egész történet. Azóta csatlakoztam egy designblog szerkesztői közé, és öt imádni való lánnyal tevékenykedem. A design részhez nem konyítok, így megmaradtam kritika- és cikkírónak. Alábbi cikkem már megjelent a blogon, de most mint vendégíró érkeztem ide. 
Kellemes olvasást mindenkinek, a későbbiekben elértek az alábbi blogon: http://fivefireroses.blogspot.hu/

Biztosan sokan ismerik az oly népszerű, eredetileg orosz gyermekjátékokat, a pirospozsgás matrjoska babákat, melyekkel a türelmes ember hosszú órákon át is eljátszadozhat. Mostani írásomat kicsit ehhez hasonlítanám. Ez a pár sorocska a cikkírás alapjairól szólna. Baba a babában, cikk a cikkben.
Igyekszem pontokba szedni, világosan elkülöníteni az általam fontosnak ítélt dolgokat. Mivel egy szerteágazó, színes témáról van szó, majdnem biztos vagyok benne, hogy egy több részes sorozat első elemét olvassátok most - tehát nagy valószínűséggel lesz folytatása.
Ha van bármilyen kérdésetek, kérésetek a cikket illetően, szóljatok bátran, és megpróbálom az alapján kiegészíteni, tehát ez afféle 'kívánságcikknek' is indul, hogy megpróbálhassak minél több kérdésre választ adni; aztán ha bejön, a későbbiekben esetleg több hasonlóval is megpróbálkozom majd.

Gardrób közösségi vásár - próba cseresznye

Ti is voltatok már ruhaválságban? Amikor nem tudsz semmit betenni a szekrényedbe, és csak ülsz az ezer éves ruhakupac tetején csodára várva. Nem tudsz semmit felvenni, mert minden ruhád ódivatú, vagy csak már nem tetszik. Esetleg karácsonyi ajándékaid nem tetszenek, megvettél valamit, de megbántad és a többi...
Ilyenkor elkezdesz szelektálni. Azaz én elkezdtem. El is készültem 3-4 zsák ruhával, de még így is tele volt a szekrényem gyerekkori ruhákkal, felesleges téli kiegészítőkkel.
Nem tudtam mit kezdjek mindezzel, míg meg nem találtam a Gardróbot.


Jelentem, élek! :)


Jelentem, túléltem ezeket a kritikus hétköznapokat. Ennek örömére újabb személyes szösszeneteket hoztam, mert a hétnek még nincs vége, s számomra a munka sem áll meg... De erről bővebben lent :)

Hivatalosan is Magyar Blog lett a PPP!

Nem mellesleg három hónapos lett a blog.
Nagyon örülök, hogy elfogadták jelentkezésemet a honlapon. Mostantól ott is tudtok követni, szívecskézni meg minden kutyafüle :)

"...ej, ráérünk arra még!" 

Kaptunk a szünetre egy filozófiaesszét, amit meg kell(ett) írni. Szépen be is osztottam magamban az időmet: pénteken (okt. 31.) nekiülök, és szépen kiizzadok magamból 500 szót. Na igen... ismertek engem? Persze, hogy nem írtam meg, de még bele se kezdtem. Majd holnap! Másnap táncruhát néztünk egész nap... Ott a vasárnap! Basszus, másból is kéne tanulni? Ez csak szerdára kell? Megírjuk kedden! Hát igen. Megtapasztaltam, hogy milyen, ha az ember körmére ráég a gyertya. Szerda pontban 23:04. Kész. NE halogassatok! Tényleg ne!

Always and Forever

A jó dolgokhoz idő kell. Dr. Henry Morgannek pedig elég sok van: az örökkévalóság. Remélem, a sorozatot sem kaszálják el túl hamar.


Próbálok pártatlanul és objektíven írni, de meg kell valljam: az újoncok közül a Forever nyerte el leginkább tetszésem.
A történet spoliermentesen egyszerű: Dr. Henry Morgan valami csuda folytán nem tud meghalni. Azaz. 1814-ben, mint hajóorvost, lelőtték és vízbe dobták. Meghalt, és újjáéledt. Azóta minden alkalommal, mikor meghal, végigpereg előtte élete, majd kibukkan a legközelebbi szabad, nagy vízből, meztelenül. ...És ez így megy már 200 éve.

Azt csinálom, amihez értek.

Azaz kritizálok. Jelen esetben blogokat. Avagy hogyan pukkasszunk polgárt késő este.
A legtöbb bloggert ha megkérdeznénk, hogy saját maga szerint mennyire ír jól, néhány másodperc hümmögés után rávágná, hogy elég jól megy neki. Biztos ez?



Hogy néhány hibára fényt derítsek, 10 blog első és utolsó bejegyzésének alapján listába foglalom a leggyakoribb bajokat. Tisztelet a kivételeknek!

Hello-ween!

Még mielőtt bármibe belekezdek, le kell szögeznem: nem szeretem a Halloweent. Kelta szokás, amerikai hagyomány, nem szeretném követni.

Mi az a Halloween?

Maga a név "Halloween" az All Hallows Eve (mindenszentek estéje) rövidítése.
Október 31.-e a kelta újév napja, a kelta nyár vége. Az ünnep eredete tehát a Krisztus előtti időkbe nyúlik vissza, a hiedelmek, babonák és ártó szellemek korába. Ezen a szent napon a néphit szerint elmosódik a határ a túlvilág és az élők birodalma közt. A félelmetes maszkok és jelmezek az ártó halottak elijesztésére kellettek. Mások szerint a sátán ünnepe és a szellemek megszállhatnak minket a nyitott kapun átjutva. Mások meg ártatlan macskákat áldoznak, mert elborult az agyuk. (tényleg.)
Hogy került Amerikába? A telepesek vitték magukkal a szokást a 19. században. Természetesen a fogyasztói társadalom napjainkra jócskán átformálta a hagyományt, inkább a szórakozásra fektetik a hangsúlyt, mintsem a hitbéli tartalomra.

Haj-baj, avagy hajápolási rutinom

Miért baj a haj? Elég sok oka van..
Vékony szálú, gyorsan zsírosodó, könnyen hulló és töredezésre hajlamos sörénnyel rendelkezem. Semmi, azaz semmi formázás nem áll meg 10 percnél tovább rajta/benne. Nem mondanám tű egyenesnek, van valami formája, de saját életet él. Sok hajam van, de lelapul... mosás után viszont megfékezhetetlenül száll.

Ismerős? Részvétem.

Szóval ezzel a lobonccal nem könnyű az élet, ezért szeretném megmutatni, hogyan hozom tűrhető állapotba mosásról mosásra :)

csipet-csapat hajmentőim :)
 Igen, ennyire kevés hajápolót használok. Gyors poszt? Remélem... /sajnos idő híján vagyok/

Wir sind alle Freaks!

Igazából nem akartam erről a sorozatról írni. Tudtam, hogy olyan lesz, mint amilyennek mindenki akarta: Ijesztő.
Ugyan a sorozat a várt színvonalat hozta, a Coven után nem tudta visszahelyezni a történetről a félelmetességére a hangsúlyt.

Dada? Da, da! -kiállításélmények

Meghosszabbították a Dadaizmus, szürrealizmus kiállítást! Akinek van ideje, október 18-ig mindenképp menjen el!:)

A dadaizmus a 20. század elején született képzőművészeti irányzat. A stílust az első világháború szörnyűségei, veszteségei és tapasztalatai segítették világra. A művészek látták, hogy mire képes az ember: millió embertársat megölni, hosszú évekig szűkölni, bujkálni, harcolni, rombolni. A pusztítás szinte felfoghatatlan méreteket öltött. Ezt a képzőművészek feldolgozni sokféleképpen próbálták, alkotásaik nyomán több új irányvonal is született (neo-realizmus, metafizikus festészet →szürrealizmus, de stijl). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az alábbi irányzatoknak csak képzőművészeti vonatkozásaival foglalkozom, de ezek csak kis részét ölelik fel a dada-szürrealista műveknek. A tudományok minden területén születtek ugyanis alkotások a két megmozduláshoz kapcsolódóan.

A dadaisták a háború és az értelmetlen szörnyűségek kapcsán megkérdőjelezték magát a művészetet, annak értelmét és a műalkotást, mint fogalmat. Tulajdonképpen klasszikus értelemben „művészetellenes” stílusként alakult. Az alkotók nagy hangsúlyt fektettek a véletlenre, a groteszkre és a látszólagos ellentmondásokra. (A dada szót, mint nevet is véletlenszerű rábökéssel választották ki egy francia szótárból; jelentése: lovacska.) Teljesen új anyagokat, formákat és technikákat alkalmaztak, ami akkoriban meghökkentő, botrányos és (az értelmezhetetlenségtől) összezavarodott hatást keltett.