Vasárnapi iskola - Hit, vallás, egyházak

9:00 elmélkedést , hosszút , kutatást , szárazat , tudományost , vallásról 0 Hozzászólások

A következő iromány lehet, hosszú és tankönyvszagú lesz, de szeretném megosztani Veletek. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről. Kicsit komolyabb és mélyebb téma, képek nélkül.

Egyszer régen, egy messzi-messzi iskolában felmerült a kérdés, hogy a vallás és az egyház közt mi a különbség. Szerintem ez két olyan szó, amely az emberek szókincsébe már mélyen beágyazódott, de igazából csak használjuk ezeket (néhol helyesen, néhol helytelenül), nem gondolunk bele a jelentésbeli különbségekbe.

Hogy megpróbáljam meghatározni, körbeírni a fogalmakat, feltételeket állítottam, majd megpróbáltam ellene érvelni. Legelőször vettem egy „tudatlan” embert, ki a világtól elzártan él, tegyük fel, valamilyen őslakos. Csak hozzá hasonlókkal érintkezik; a hírek, események, információk nem jutnak el hozzá. Viszont minden esős estén látja a villámokat, reggelente a harmatot a füvön, a szivárványt az égen, és még sorolhatnám… Mivel emberünk nem tud ilyet létrehozni, de tudja, hogy a semmiből nem keletkezhet valami. Ebből gondolhatja, hogy valami vagy valaki közbenjárásával jött létre a jelenség. Ha feltételezi ezt, hisz. „A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid. 11:1)

Ha ennek a teremtő valami(/ki)-nek nevet is adnak, megszemélyesítik és kisebb-nagyobb csoportban hisznek benne, szerintem azt nevezhetjük vallásnak. Megvallják hitük – bár ez mai szóhasználatban nem azt jelenti, amit eredetileg értenénk rajta. Ha szerveződni kezdenének, hivatalokat, tiszteket, szerepeket állítanának ennek a vallásnak, hitközségnek –az lenne a vallás intézménye: az egyház.

Aztán vettem egy társadalomtól el nem szigetelt embert. Nem csak hozzá hasonlóakkal érintkezik, minden nap kap új információkat a világról, a világból, de vallásos nevelést nem kapott. Ilyenkor három főbb esetet véltem felfedezni eszmefuttatásom alatt.

Az első, melyben a személyt oly sok benyomás éri a világból, hogy közömbössé válik a vallások felé, de igazán a tudomány sem győzi meg. Ez olyan lehet, mint amikor eszünk egy édes csokoládétortát, majd rögtön utána sót nyalunk. Hirtelen egyik ízt sem fogjuk érezni, olyan nagy a kontraszt és a töménység. Így lesz az illetőnek egy világképe, melyben nem áll egyik oldalon sem a „nagy vitában”, de magában mégis kialakul a miértek egymásutánjából egy következtetéslánc, amely a hithez vezet.

A második esetben az emberünk elveti teljes mértékben a vallást és a tudományban hisz… de hisz.

Harmadik lehetőségként mindenképp valamely vallásra akad alanyunk. Tehát hisz valamiben, ezt a valamit Valakivé formálja, megnevezi, s társakra talál. Így hihet Istenben (Jahve-zsidók), a Szentháromság- Istenben (keresztények), vagy Allahban (mohamedánok)... és a többiben. Ettől nem fog valamely egyházhoz tartozni, hisz lehet valaki úgy mohamedán vallású, hogy az iszlám egyház előírásai (Kába-kő tisztelete, zarándoklat Mekkába) nem tartja be, de vallja Allahot, csak saját módján. Esetleg, mint néhány ismerősöm, kereszténynek tartja magát, de nem foglal állást egyik egyház mellett sem, így nem vesz úrvacsorát, nem bérmál, de ugyanúgy hisz Istenben, elismeri Jézus Krisztust és a Szentlelket.

Az már csak ráadás, hogy a keresztény vallás alatt több egyházat tartunk számon. 1054-ig, míg az első egyházszakadás be nem következett, a katolikus egyházat a Keresztény egyháznak, vagy az Egyháznak hívhatták, hisz itt a kereszténység vallás és egyház is volt, mint manapság az iszlám. Ám mivel az egyház szétesett (skizma, reformáció), míg a vallás egy maradt, nem nevezhetjük a kereszténységet egyháznak. Az már más téma, hogy „keresztény” címszó alatt milyen szekták és egyletek futnak ma a világon.

Majd vettem egy vallásos (egyházi) nevelésben részesült embert. Érintkezik a társadalommal, eljár(t) egyház(ak)hoz, otthon hitben nevelték.

Így az alábbi főbb eseteket ismertem fel.

Első, melyben ugyan megkapta a vallásos nevelést, de felnőve nem gyakorolja. A hite a „má”-ban van, hiszi, hogy lesz holnap, hisz a jó és rossz döntésekben, de Istent tagadja, vallást és egyházat elveti, bár a kapott ismeretek az Úrról benne élnek.

Második esetben, vallásos nevelését felnőtté érve is gyakorolja. A hitét a felsőbbrendű hatalomba veti, s követi vallása rendjét. Ennek kettő "alesete" van.

1.      miszerint a vallásos nevelésben részesült követi a vallását, egy egyházhoz csatlakozva gyakorolja hitét.

2.      melyben nem annak a vallásnak él, mit magába szívott az évek során, hanem ebből következtetést levonva más vallást (és egyházat) választ.

Þ    Vagy egyházon belül „szektát” választ

Þ    Vagy más egyházba tér át

Þ    Vagy vallásos marad, de nem tartozik korábbi egyházához

Összefoglalva meglátásaim: nincs hitetlen ember. Mindenki hisz valamiben legalább kis ideig (pl: a holnapi esőben). A vallás olyan hit és hívők gyűjtőfogalma, akik egy felsőbbrendű hatalomban bíznak, hosszú ideig, csoportosan. A felsőbb hatalom lehet Isten, vagy csak egy másvilág (pl: buddhizmus- Nirvána), de mindenképp valami fölöttünk álló, emberi szellemet és képességet meghaladó dolog. Az egyház(ak) pedig eme vallások intézményei, ahol mindennek és mindenkinek megszabott helye és dolga van, így kiegészítve a vallás által szabott (és felsőbb hatalom által adott) szabályrendszert és morált.