.png)
{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Az első...
...szó, amit kimondtam?
Kukk. Nemes egyszerűséggel. Már az iskolában is sokszor megmosolyogtak emiatt, mert én nem "anya-apa, papa-mamáztam". Ennek az oka, hogy anyukám nagyon sokat játszott velem. Egyik kedvencünk volt a "Hol a baba- itt a baba!" volt, amiben ő eltakarta az arcát, megkérdezte "hol vagyok?", majd széttárta a kezét és megadta a választ: "Kukk, itt vagyok!". Na egyszer önállósítottam magam, és elbújtam valami mögé. Anyukám keresett, keresett, majd mikor megtalált, annyit mondtam: kukk! Utána persze már én is anyáztam meg Jékáztam, mint a többi kisgyerek :)
...plüssállatom?
A legelsőre sajnos nem emlékszem, ezért végigtrappolok az életemet végigkísérő játékokon. Keresztelőmre kaptam nagymamámtól egy párnát, "ciszit" (a kispárnát nem tudtam kimondani), ami velem együtt nőtt (és nő) fel. A huzatát ő varrta, és már le kellett cserélni, mert az évek során elvékonyodott és megkopott, de a párnabelsővel alszom a mai napig :) Aztán ott volt Jancsi bohóc, akivel a fognövős korszakomat éltem át a tenyerét szopogatva. A legemlékezetesebb ténylegesen plüssállatom egy lila-fehér (nem újpesti) boci, azaz egy milkatehén első verzióból, valahonnan 2001 környékéről. Mindig is zárkózott kislány voltam, nem sokat mertem kérni, nem voltam követelőzős. Egyik nap anyukámmal az egyik szupermarketben vagy valamilyen nagyobb boltban vásároltunk és megláttam a lila tehénkét a plüssállatok között. Csak néztem, néztem, aztán menni kellett, ezért jól eldugtam a többiek közé, hogy ha enyém nem lehet, senki se találja meg. Aztán hazafelé a buszon mégis kiszaladt belőlem, amikor anyukám kérdezte, mi bajom, hogy mi bizony otthagytunk egy szegény kis bocit a boltban és "olyan szomorúan nézett rám, azt akarta, hogy én legyek a gazdija". Anyukámmal ezért másnap visszamentünk, és így került hozzám Karamell, aki egy kartörésen meg még pár traumán átsegített azóta :)
...szerelmem?
Mai napig úgy tartom, hogy nem voltam még szerelmes. Persze, vannak fiúk, akik tetszenek, "bejönnek", de aztán ki is mennek :D
Természetesen volt kiskori szerelmem, amit annak akkor annak hittem, ezért ezeket mégis megemlítem. A legelső kisfiút a homokozóról és a bölcsiből ismertem, és azt mondtam mindig, hogyha nagy leszek, akkor ő lesz majd a feleségem. A tudatosan szerelemem szerelmem (haha, ilyen is van?:D) Áron volt, az oviból. Lenszőke haj, kék szem, szeplők, egyszóval nagyon kis cukigyerek volt így visszanézve. Egy csoportba jártunk, és mikor már valamennyire tudtam írni, írtam neki egy szerelmeslevelet. Anyukám volt a postás, aki az ő anyukájának kézbesítette. Sajnos a nő nem értette a helyzetet (és az én romantikus lelkemet), úgy gondolta, ez nem egészséges ilyen fiatalon, ezért anyukám orra előtt széttépte a levelem. Kár érte, legalább adta volna vissza kulturáltan, akkor most lenne mit visszaolvasgatnom.
...csók?
Még várat magára :) Persze, óvodás puszilkodások voltak a bokor mögött, de igazi, és olyan, amire emlékszem még nem történt.
...legjobb barát/barátnő?
Valahogy soha nem volt szerencsém ilyen téren.
Az első barátnőm Brigi volt, az oviból. Az első ovimból azért jöttem el, mert "elvették a hajpántját". Azaz én így fordítottam le a saját kis nyelvemre.
Olyan ízig-vérig sülve-főve barátnőm pedig eddig nem volt. A tökéletes hullámhosszon rezgő emberem még nem találtam meg. Persze, vannak régóta "kísértő" személyek, mint John és Timi, akik a legrégebbi barátaim, de még őket sem érzem magamhoz olyan közel, pedig ők ismernek a legjobban, tudják a legtöbbet rólam.
...házikedvenc?
Először tűzhasú gőtéim voltak, méghozzá három. Nagyon szerettem őket, most hogy visszagondolok, hiányoznak is! Külön nevük nem volt, de meg tudtam különböztetni őket. SOS, valahol lehet még gőtét kapni?! Hiányoznak az életemből, kellenek BurBur mellé! (Ahogy a menhelynyi állatözön is, akiket szeretnék befogadni :D)
...macskajaj?
Nahát, végre valami, amiről nem tudok nyilatkozni :D Életemben nem rúgtam be, nem használtam tudatmódosító szereket meg a többi. Legdurvább esetem az volt, mikor Erdélyben bepálinkáztunk (reggel-este a parasztnénik azt hoztak kísérőnek étel mellé), aztán másnap eluralkodott rajtam egy vírus és ... nem részletezném, de kicsit kába fejjel nem volt jó élmény.
...munka?
Még nem dolgoztam pénzért, de nyáron mindenképp megyek. Egyébként a legelső munkámnak vagy a napközis gyerektárbori segítést vagy az Olvasás Éjszakájához kapcsolódó informátori pozíciót tekintem :)
...koncert?
Életem első nagyszínpados egész estés koncertje a 2009-es Pink Funhouse tour budapesti állomása volt. Sajnos nem maradhattam végig, mert másnap iskola volt, de örök élmény marad, mert igazán jól éreztem magam!
...sminktermék?
Négy évesen kaptam valamilyen kínai gyereksminket, ami meg se marad az arcon. Az első ismertebb márka az essence volt, apukám termékmintás csomagot kapott a szerkesztőségből, és nekem adta. Narancssárga alapozó!
Hehe, Zalán is lelkesen nyomja a "kukk"-ot, ami néha "kukukk", mert a bújócskázás nagy kedvence neki is.
VálaszTörlésA barátságokkal nagyjából így állok én is, egy darab "öribarim" volt, akivel aztán szem elől veszítettük egymást, amikor a fővárosba került suliba, néha beszélünk pár mondatot, és ennyi. Voltak még barátságok az életemben, de ha sikerült is találnom hozzám passzoló embert, mindig az lett a vége,hogy eltávolodtunk, nem vesztünk össze, egyszerűen csak "vége lett". Talán pont az a baj, hogy mindig a nagyon hasonló embereket keressük, és fennáll a két dudás egy csárdában esete :D Vagy az is lehet, hogy egyszerűen taszítom az embereket :D Azt hittem, ha lesz gyerkem, majd lesz egy rakás anyuka barátnőm, de ez sem így van, akiknek több gyereke van, ott már megvannak a klikkek, baba-mama klubba járhatnánk, de annyira nem vagyok szociál, hogy 20 másik emberrel és a porontyával órákat töltsek egy légtérben. Ráadásul, az anyukák nagy része verseng, kritizál, "mindentjobbantud", én meg ezt nehezen tolerálom.
Nálam mindig az a probléma a barátságoknál, hogy teljesen más embernek látom a "kiszemelteket", mint amilyenek és folyton bizonygatom, hogy nem, ők sosem bántanának, nem ők tökéletesek. Pedig általában pont az ellentetteim és ebből fakadóan sokszor okozunk egymásnak sérüléseket.
TörlésÉn még élek abban a hitben, hogy majd a gyerkőcömmel lejárunk a kisvárosi játszótérre és azalatt tudok majd egy kicsit szocializálódni. Valahogy mindig így képzeltem a kismamaságot meg a jövőbeli gyerekem első éveit, de ahogy most mondod, ehhez nyitnom kéne a világ felé, amivel meg gondok vannak :D A baba-mama játszóházak nem rossz dolgok, de az ilyen családi köröket nem szeretném.. Utóbbinál úgy érezném magam, mint az anonim alkeszok gyűlésén csak csomó hangos kisgyerekkel körülvéve (nem, az enyém nem lesz az :D).
Jaaaj, azok a gyerek sminkpaletták, úristen nekem is volt :D Rikító zöld szemhéjpúder és vízihulla lila rúzs, éljen :D De közben meg rohadt büszke voltam magamra, hogy nekem van ilyenem :P
VálaszTörlésPontosan! Az általános iskolai halloweeneken én voltam a legmenőbb, mert mindenféle bizarr színű szemhéjfestékem és rúzsom volt :D
TörlésBár én is ott lehettem volna azon a Pink koncerten! (:
VálaszTörlésHogy lehet ilyen egy anyuka, hogy összetép egy ovis levelet... Érthetetlen. Nem hogy rakná inkább el, vagy nem tudom. :/
...vagy ha nem kell neki és nem tartja a kisfiúnak megmutathatónak, legalább adta volna vissza, hogy nekünk meglegyen... első írásos emlékeim egyike lenne :')
Törlés