Azt csinálom, amihez értek.

Azaz kritizálok. Jelen esetben blogokat. Avagy hogyan pukkasszunk polgárt késő este.
A legtöbb bloggert ha megkérdeznénk, hogy saját maga szerint mennyire ír jól, néhány másodperc hümmögés után rávágná, hogy elég jól megy neki. Biztos ez?



Hogy néhány hibára fényt derítsek, 10 blog első és utolsó bejegyzésének alapján listába foglalom a leggyakoribb bajokat. Tisztelet a kivételeknek!

1. Olvashatatlan betűtípus/szín. 

Nem egy helyen találkoztam jó bloggal, de rossz kinézettel. Most nem a fejlécről vagy a színösszhangról beszélek, hanem a formázásról. Érdekelt a történet, de minden sor után meg kellett álljak, mert szemgolyóim a szavak tűpárnái voltak: minden betű szúrt.
Zavaró, ha a törzsszöveg is cirádás betűket tartalmaz, ráadásul ezeknek általában nincs is meg a teljes magyar ábécét lefedő betűkészletük. /oké, most mutogathattok ujjal az én címeimre is.../ Másik zavaró tényező, hogy sokan sötét háttérre világos betűkkel, telt színre telt színnel (piros-kék), vagy fehérre fehérrel (!) írnak.
A jobbra zárás kikészít. Mi, magyarok balról jobbra írunk és olvasunk! Nem komfortos és nem is esztétikus jobbra zárni az egész szöveget! 
Középre zárni verseket szokás. 
A balra zárás sem a legjobb megoldás, de a webszerkesztők nem adnak esélyt sem a profi szövegformázásra, ezért inkább ezt javaslom, mint a sorkizárást. 
Ebbe a témába lehet még sorolni a központozás(pont,vessző,felkiáltójel stb.)utáni szünethagyás elfelejtését.
Mondhatjátok, hogy ezek nem minősítik a tartalmat és az írót. Lehet. De nem is fogom megtudni milyen a tartalom, ha nem tudom elolvasni.

2. Tőmondatok és szóismétlések.

Miért vettem ezt a kettőt egy kalap alá? Mert szorosan összefüggenek. Nézzünk egy Reeka-példát!

"Minden egy sötét, téli estén kezdődött. Az este fekete volt. A fekete alakok a házban mozdulatlanok voltak. Még a pók is mozdulatlan volt a falon. Egyszer csak megmozdult egy alak. Elindult felém. Elindultam kifelé. Megszólalt a telefonom. Nem vettem fel. Az alak is megszólalt. Így kezdte: Krumpli."

Ha nem tőmondatokat használna kedves Reeka, talán még szóismétlés nélkül is tudna írni 2 mondatot. Alapszókinccsel.

"Minden egy koromsötét téli estén kezdődött. A házban minden alak (még a falon lógó pók is) sötét és mozdulatlan volt, mígnem egy árnyék megindult. Egyenesen felém jött, én próbáltam kimenni. A telefonom megcsörrent, de nem vettem fel, mert emberem is megszólalt... "Krumpli" -vágott bele."

Hihetetlen nehéz alapszókinccsel írni! Nem csodálom, hogy sok a szóismétlés a blogokon.
Tehát: próbáljatok meg minél hosszabb mondatokat használni! A szóismétlések elkerülése végett pedig alkalmazzatok névmásokat, szinonimákat!

3. Helyesírás!!! 


Nyelvtannáci vagyok.
Szerintem, ha nem tudsz helyesen írni, NE kezdj írni! Mármint a nyilvánosságnak. Lehet akármilyen jó gondolatod, ha nem tudod leírni, élvezhetetlenné válik. Hogy szépirodalmi példát vegyek:

"Hanem ahol a fák közül kilátni, ott egy virágos kert hívogat a közelebb jövésre, az is csodálatos mezei virágokból összegyűjtve, miket a szokott kertekben nem találni, a sötétkék csengettyűkék csoportjai, a selyemtermő krepin fényes gubanctokja, pettyes turbánliliomok; az alkermes vérfürtei, a gyönyörű ophrisok pillangótermő virágaikkal, valami csudálatos úton kerti virággá nemesítve, tanúskodnak emberi lény közellétéről. Elárulja azt végre maga a lakhely, amelyből a füst előjön." /Jókai Mór: Az arany ember/

Élvezhető lenne így is?:

"Ott aholl a fák közöl ki látni ott eggy virágos kert hivogat közelebjövésre az is csoddálatoss mezi virágkobol ösze gyülyvte minket a szokot kertekben nme találni a sőtétkék csengetyű kék csoportyai..."

Azt hiszem, nem kell folytassam. Fizikailag fájt átírni Jókai szavait.


Ha valaki gyorsan vagy telefonról ír, gyakran fordulnak elő félregépelések vagy ékezet nélküli bejegyzések. Egyszer megbocsátható, másodszor otthagylak.
Kérlek, figyeljetek a helyesírásra!  Ne adjatok nekem és a nyelvtannáciknak táptalajt! Plusz: Gondoljatok a 200 követőtökre és a felnövekvő ifjúságra! Ha a ti gépeléseteken és hibáitokon nőnek fel, nem fognak tudni írni! Legyünk igényesek!

4. Párbeszéd.

Nem az a bajom, hogy párbeszéd van a történetben hanem, hogy történet van a párbeszédben.
Ugyanis legtöbbször ez utóbbi áll fent.

"-Szia -mondtam.
-Szia. -köszönt.
-Mizujs? 
-Semmi kül.
-Tali órák után?
-Okés. Szia
-Heló

*órák után*


-Hi.

-Helló.
-Mi volt ma?..."

What. Oké, másodikban én is így kezdtem. Tegyük hozzá, a Macskalányt sehol nem tettem közzé, és büszke sem vagyok rá. *most meghalt a szemem az egyik blogon lévő olvashatatlan szövegtől*
Csak én nem élvezem az ilyen drámákat? Mert igen, ez már a dráma műnemébe tartozó mű.

"Epika: Az egyik műnem, legjellemzőbb sajátossága, hogy bennük a külvilág áll az ábrázolás középpontjában, s nem a lélek belső világa. Alapvetően monológikus formájúak, tehát egy "elbeszélô" mondja el a történetet. Az elbeszélô mûvekben is lehetnek dialógusok, ezek azonban "idézetek"-nek tekintendôk. Az alkotó csak közvetítő a valóság és az ábrázolt világ között, saját értékelését, állásfoglalását a történet megformálásába építi bele.
Dráma: A drámai mű eseménysort ábrázol, de az eseményeket, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből (dialógus), magánbeszédeiből (monológ) és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen időben előttünk bontakozik ki az alapszituációból, amely a szereplők egymáshoz való viszonyát, törekvéseiket, magatartásukat meghatározza."

Esetünkre melyik illik jobban? Ugye, hogy utóbbi? Ez esetben nem regényt ír a kedves alkotó, hanem színdarabot.

5. Fanfic, de nem fanfic.

Amikor érzed, hogy az íróra tudat alatt (vagy tudatosan) nagy hatást tett egy sorozat/film/könyv/zene(kar), de tagadja, hogy fanfictiont írna. Csak összeszedi a darabokat különböző helyekről és máris kész az "eredeti történet". 
Másik fajtája, amikor a híres emberek arcával ÉS nevével látja el szereplőit, de ő nem fanfictiont ír, csak az alapja olyan, mint egy fanfiction. Megnézném, hogy egy sablon alapból hogyan eszkábál az író különleges történetet. 

6. Magyar de nem magyar.

Országkeveredés. New Yorkban vagyunk, de a szereplők 50%-ának neve magyar. Why?!
Ágnes szerelmi háromszöge Jackkel és Jakabbal. De Jack Angelt szereti, aki Améliát, Jánost és June-t is szeretné meghódítani. No.
Most komolyan. Értem, hogy elvágyódtok Magyarhonból, és szebb, kitalált életet csak külföldön tudtok élni, de kérlek, ne telepítsetek ki magyar kolóniát magatokkal műveitekben! Elég az, hogy Londonban több magyar él, mint Debrecenben. Tényleg.


7. Sablontémák.

Tegyük hozzá, ezek a sablonok a mindenki által átélt válságokból születnek. A realitásból szeretnénk kiszabadulni általa, hogy egy reménysugáron végiglépdelve az álmaink felhővárához jussunk -legalább gondolatban. Ezért olvassatok. Ne feltétlenül írjatok történetet. Javaslom a manapság kihalóban lévő webnaplót vagy a hagyományos naplót. Ha ezer és egy ugyanolyan történet terjeng a világhálón, az olyan, mint a hollywoodi filmek. Mindig ugyanaz a sztori csak más szereplőkkel, ezerszer eladva. Egyszer jobban, egyszer rosszabbul.

  • kiközösített lány/fiú
  • különleges (tucat) képességgel rendelkező főszereplő 
  • első részben lány és fiú már összejönnek
  • beszólogatás a tanárnak az iskolában (ez miért kell mindenhova?!)
  • 1D / 5oS / HP / JB fanfic
  • gimis szerelmes SzJG-minta blogok
  • ...
  • mindannyian ismeritek ezeket.

8. Karikatúrablogok. 

Sajnálom, tudom, hogy nem jelentősek, de kiakadtam rajtuk. A műfajjal ezer és egy éve, egy messzi messzi galaxisban már találkoztam. 2009 táján belefutottam véletlenszerűen egy kifinomult blogba. Ironikus volt, szarkasztikus, de mégsem túlzó. Gyöngyszem volt az akkoriban terjengő kezdetleges JB fanfictionok ellen. /Shame on me, nem találom meg, pedig vagy kétszer lementettem wordbe is! :( /
Nincsen új a nap alatt.
Egy karikatúrának nem pontos másolatnak kell lennie. Már az eredetileg rosszul megírt blogokon lehet nevetni, az átiratukon már csak sírni tudok.

9. "Sziasztok! Rövid a rész, de van mentség: sok dolgom volt a blogommal!"

Mindezt a prológusnál.
Igénytelen munka, profinak beállítva. Ne fogd a blogodra magát a blogot és annak az igénytelenségét. Ha nincs kész még a prológus/első rész, tökéletesítsd, mert az alapján fogják megítélni az irományod!

10. Ugrálás térben és időben.

Értem én, hogy kihagynak az írók részeket, melyek nem lényegesek a történet és a szereplők szempontjából. Hisz' ki akarná részletesen leírni, hogy melyik karakter mikor megy el oda, ahová a király is gyalog jár?
Ezt viszont nem értem:

"Hétfő 8:00
-Szia Ubul! -rikkantottam, mikor megláttam a nyurga fiút várakozni az iskola kapui előtt. 
-Szia Kunigunda! Nem hittem, hogy még órák előtt összefutunk... Örülök, hogy látlak- húzta mosolyra száját, ezzel megvillantva elálló szemfogait és a közéjük szorult kolbászdarabokat. 
- Én is örülök... -mélyedtem el ínyén ragadt reggelijének részletes tanulmányozásában. Egy pillanat múlva magamhoz kellett térjek, mert barátom becsukta a száját, így a lehelete már nem bódított. - Sajnos nekem sietnem kell órára, majd suli után találkozunk, jó? 
-Hát persze, csak bírd ki a napot nélkülem!

Hétfő 14:50

-Ubul, de jó, hogy látlak! Holnap át tudsz ugrani leckét írni? 
-Persze, de ugye tudod, hogy nem leszek suliban?
-Igen, igen, ezért is kérlek! Addig is: Szia!
-Helló.

Kedd 16:00....."


Kérem! A karaktereknek van élete! Ennyiből nem ismerjük meg őket! Hiába teszel használati utasítást a leírásba hozzájuk, az emberek és jellemek fejlődnek! Nem lehet annyival elintézni, hogy "A történet elején félénk, de a végére kibontakozik Ulászló mellett, akivel össze fog jönni".

régen volt már kép beszúrva. ide Tennant kell. 
10 +1 Köznyelv és /falramászomtőle/ rövidítések.

Tudom. Minél életszerűbben szeretnél írni. De. Ne így:

"-Háj.
- Csá have' !
- Mizuság van? 
- Meg vok.
- Huzatva, az tuti. Haha. 
- Na mek is, cs!"

"A magyar nyelv megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez // Mit rávertek a fiatalok, lemossuk a gyalázatot!" /Reeka, Petőfi után szabadon/
Oké, hogy ez így praktikus telefonon, de. DE. Valami igényeset szeretnénk alkotni, nem? Ez igényes? Mindenki döntse el maga. Én szóltam.

A bejegyzés nem teljes, mert nem olvasok sok történetes blogot. Azt hiszem, háromra iratkoztam fel.
Ha valaki magára ismer a fenti pontok alapján, nem azt jelenti, hogy "kipécéztem" a blogját, csak azt, hogy sablonsztorit (esetleg megkockáztatom: nem hibátlanul) ír. Én sem vagyok hibátlan, nem kritizálni akarok, csak irányt mutatni a bejegyzésemmel.

Ha bármivel kiegészítenétek a listát, jelezzétek kommentben!:)

16 megjegyzés:

  1. Én nem olvasok ilyesmiket. De ezeknek 90%-ban köze nincs az irodalomhoz, szóval értelmetlen irodalmi kategóriákba erőszakolni őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. végre még valaki, aki blogger és nem olvas történeteket! :D
      belehaltam ebbe a pár oldalba is :S szörnyű a magyar irodalom jövője. az angol nyelvű fanficeket (haha, amennyit én olvasok...) legalább megfogalmazzák.

      Törlés
    2. whoops, ez egyelőre tényleg nem irodalom, egyet kell értsek, de mikor kihalnak a könyvek, és csak Frei Tamásokból meg sztárok ágytörténeteiből fog állni az ebook-piac, igenis ez lesz az új "irodalom" :(

      Törlés
    3. áhh nem hiszem azért, hogy odáig eljutnánk :) sztem azért mindig lesz igény a normális művekre és tehetség is :)

      Törlés
  2. Pontosan a posztban leírtak miatt nem olvasok "irodalmi" blogokat, egy HP fanfic oldalt kivéve. Most csúnya, rossz bloggernek érzem magam, mert sorkizárttal írok, de nekem a balra zárt nem tetszik. A központozás utáni szünet kihagyásánál jobban kikészít az, amikor egyáltalán nincs központozás, rosszabb esetben tagolás sem, csak hatalmas betűhalmaz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy még egy véleményemet osztó bloggertársra leltem :) Szerintem amúgy lenne igény színvonalas irodalmi blogokra, csak azt nem lehet összedobni, és meg is kell felelni a komoly olvasóknak...
      Úgy veszem észre, akik tudnak fogalmazni, inkább meg sem próbálkoznak a történetírással, hanem inkább személyes/mindenfélés blogokat vezetnek.
      Ne érezd magad rossznak, én is sokkal jobban szeretem a sorkizártat, csak a Wordben, ahol tudom formázni :) Hát igen... a betűhalmaz engem is kikészít.

      Törlés
    2. "Úgy veszem észre, akik tudnak fogalmazni, inkább meg sem próbálkoznak a történetírással, hanem inkább személyes/mindenfélés blogokat vezetnek. " -> Saját példából kiindulva, könnyebb, gyorsabb, és néha szórakoztatóbb egy személyes blog. A novellák, félig megírt regények meg itt hevernek a laptopon, vagy kézírással körmölve (régi szép idők...) a fiókban. Majd egyszer, ha lesz merszem... :)

      Törlés
    3. Én is így vagyok... itthon megvannak a régi firkafüzetek, néha lapozgatom őket, írogatok beléjük, de mindig befejezetlennek tartom a műveket, szóval mennek vissza a mappába.
      Valójában ezt a mondatom konkrétan a bejegyzésekre értettem :) Néhány olyan szerkesztettségről és megformáltságról árulkodik, hogy csak ámulok-bámulok! Nekem ezek a blogok az irodalmi köröm, sokszor felérnek egy újsággal :)

      Törlés
  3. Ez jó kis poszt volt, bár én sem olvasok semmi ilyet. Ha véletlenül rátévedek, akkor csak fogom a fejem, és inkább sírnék, de csak vinnyogok. Ha bele is olvasok, akkor "valszeg" minden helyesírási hibán sírok a röhögéstől, és próbálom megérteni, hogy miért hiszi azt mindenki, hogy ÍRÁSra született. A legjobb tényleg a bocsánatkérős dolog. Általában pont akkor kattintok egy ilyen blogra. Vagy mindegyik posztban ez van :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vicces, mert én sem olvasom ezeket :P A középiskola megtanít, hogyan írj arról, amit nem olvastál! Szeretünk, gimis esszék! :D
      Igen, én is úgy "válogatok" néha, hogy a kis bevezető, amivel kiteszik mennyire röhejes/gyászos...
      Most meg megy a linkem alatt a sírás, hogy értékeljek blogokat :D Kész. Mai magyar Fiatalság.

      Törlés
  4. A példáidon nagyon jól szórakoztam, köszönöm, hogy megnevettettél így estére!c: Bár az a baj, hogy ez tényleg nem vicc, és nem is túlzás. Nem egyszer találkoztam hasonló jellegű blogokkal, amiket komolyan gondoltak. (!) Minden esetre tökéletesen egyetértek, és szereztél egy új feliratkozót, szerény személyemben!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy megnevettettelek :) Köszönöm a feliratkozást!

      Törlés
  5. Félve kezdtem el olvasni a bejegyzést, bevallom. :D A kolbászos részt felolvastam a barátomnak is, ő is jót nevetett rajta, bár azért meghökkentő lenne ilyet olvasni valahol. Történeteket nem olvasok, van egy csomó könyv, amiket még nem vettem a kezembe, így ha valamit olvasni szeretnék, akkor azokkal kezdeném.
    A blogon én is balra zárttal írok, meg sem fordult a fejemben más, shame on me.

    Egyébként Frei Tamás A megmentő trilógiája nekem nagyon tetszett. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, azért nem volt olyan félelmetes a poszt, mint amilyennek látszott :)
      Örülök, hogy szombat esti kreativitásom ennyire tetszik a közönségnek, ezért élek :)
      Igen, én is inkább könyvpárti vagyok, ha esetleg nincs új darab a polcomon, előveszek egy régebbit, és századjára is újraolvasom.
      Se Frei Tamásért, se a balra zártért ne szégyelld magad! Én csak belekezdtem egy random könyvének közepébe, szóval nem mérvadó a véleményem :)

      Törlés
    2. a kolbászos király volt! kreatív íráson értékelnék az tuti :D

      Törlés
    3. olyan magaslatokba nem szeretnék emelkedni, hogy írásórán vagy írókörön részt vegyek... még a végén ihlethiányban én is elsajátítanám a fenti kliséket, azzal meg nem akarom rontani az internetet :)

      Törlés