Szalagavató-sorozat

Amióta az eszemet tudom, ballagni szerettem volna. A ballagás pedig összefonódott elmémben a nagy fehér ruhás keringéssel.
Erről általános iskolám tehet. Minden év végén "gálákon" elő kellett adni az osztályoknak valamit, lévén "művészeti suli" voltunk. Általában néptáncoltunk vagy ugrabugráltunk... de a nyolcadikosok! Ők keringőztek és szabadon választhattak mellé még valami "menőt". Már másodiktól fogva álmodom édes álmaim a suhanó fehér abroncsokról és a fekete jóképű pingvinemről.


És puccs. Szombaton lesz a szalagavatóm. Amire idáig eljutottam, a tizenegy éven át dédelgetett ábrándom kevesebb, mint három hónap alatt rombadőlt.
"Azért nem (ennyire) szörnyű a helyzet, minden szép és jó lesz" -mantrázom magamnak már hetek óta.
Erről is születni fog egy poszt a héten, de most nincs sok időm... Meg Isten igazából mára más témát terveztem és kellett egy beharangozó szösszenet, hogy értsétek, miért követeli meg lelkem szűk időbeosztásomnak is ellenszegülve, hogy kiadjam magamból ötleteim, elkeseredettségem és tanácsaim.

Tehát ez a hét a szalagavatónak lesz szentelve, remélem nem bánjátok, hogy előbb térek vissza :)

Nosztalgiázzatok, tervezzetek és érezzétek magatokat hercegnőnek, mert minden nőben ott lakik a királylány!:)


Facebook:  Mail:  Ask.fm:  tumblr: Instagram:

0 megjegyzés: