Green Tree Caffé - Pozsony

Épp szóba került Natushkával a beszélgetésünk során, hogy eltűntek a kávézós-sütizős posztok. Ennek több oka volt: időhiány miatt nem tudtam sokat írni, itt volt nyakamon a szalagavató és szerettem volna hanyagolni az édességet, nem sokat jártam a belvárosban, ésatöbbi. Most, hogy itt a téli szünet, ígérem, hogy minden karácsonykor nyitva tartó cukrászda ajtaján bedugom kis kobakom! /ha hízunk, hízzunk nagyban/

Akik követnek instagramon, már láthatták, hogy elrabolta a szívem egy kávézó.
A szerelmes novella ott kezdődik, hogy Pozsonyba kirándultunk utolsó osztálytáborunk keretein belül. Gondoltam, "Ó jó, már voltam párszor Pozsonyban, de még nem láttam a várat, csak 20 méteres körzetet a belvárosból... Itt az alkalom a történelmi helyek felkutatására!" Szerettem volna hinni, hogy csinálunk is valamit a városban, nem csak random kiruccanunk külföldre, "mert megtehetjük". Egy ilyen felvezetés után gondolhatjátok: felmentünk a várba, a népség Szvatoplukkal fényképezkedett (tudjátok, ki volt ő? és mi köze a pozsonyi várhoz?!), mentünk egy kört, majd lépcsőztünk vissza, le. Aztán megnéztük a "szlovák koronát" a Szent Márton-dómban. Eredetileg terveztem egy hosszabb posztot a városról, de mint látjátok, ennyivel el lehet intézni kulturális élményeimet.

...hacsak nem az ízkultúráról beszélünk.
Jobb híján nem lehetett "osztályként" eltölteni az időt. Nem volt több látnivaló? Nem tudom. Mindenesetre megint a kis 20 méteres körzetemben cirkálva találtam magam (és 5 társam). Az 5-6 óra szabadidő nyakunkba szakadt. Mit lehet csinálni? Nézzük meg a karácsonyi vásárt! Több étel volt, mint ajándék. Kuriózumok? Nem hiszem, hogy egy jó cigánypecsenyét ne tudnék itthon is enni, fele ennyiért.
Tehát körbejártuk a standokat... és kiszúrtam. (Nem, nem a kávézót, az még várat magára.) Glazed Apple. Magyarul nem is tudom mi a neve, annyira amerikai. Cukorba mártott alma? Lényegtelen.


Kettőt dobbant a szívem: egyet az újdonság élménye, egyet pedig az ára miatt. Általatok is ismert ismerősömmel (nem gyalázok embert év szerint) ezért elhatároztuk, hogy veszünk egyet "felesbe".
Maga a találmány egyszerű és nagyszerű: a vattacukorízű édes lötty és a zöldalma savanykás ízei istenien komplementerei egymásnak! Ragadjátok meg az alkalmat, hogy egyetek ilyet, egész addig, míg nem az alma ragad meg titeket...


Mostmár nagyon érdekelhet a véleményem a kávézóról, ha az "Olvass tovább" gombra kattintottál... Nincs sok hátra, kitartás!:)

Ezek után melegedni akartunk. Repkedtek a mínuszok körülöttünk, mi pedig kénytelen-kelletlen sálakkal, kesztyűkkel hessegettük őket. A néhányan éhesek voltak, ezért tettünk egy kört éttermeket szemlélve, majd a meki felé vettük az irányt, ahol egy másik csapat osztálytárssal is összefutottunk. Már másfél éve nem eszem gyorséttermi kaját (ezt csak a kaja kifejezéssel tudom illetni, nem étel), ezen alkalommal sem terveztem megtörni jó szokásom. Amint lecsüccsentünk, rájöttünk, hogy mégsem vagyunk éhesek... így van ez, nem? Akkor nem maradhatunk! Hová mehetnénk? 

Réka kinézett egy kávézót a főtér felé menetelés közben. Green Tree Caffé. Zöld volt, cuki, hívogató, ZÖLD, rékás, zöld... Sugárzott belőle a jó hangulat, a szeretet és a MELEG.

nyári kép, de lényeg a lényeg: Zöld.
Fel is ajánlottam, hogy nézzük meg az árait. Azért a biztonság kedvéért tettünk még két kört, és szörnyülködtünk Pozsony Vörösmarty terének és Andrássy útjának árain.


Mivel kezdjem, hogyan kezdjem? Az árak nem szörnyűek, de nem is alacsonyak. *Réka az anyagias*
Az alapanyagok 100%-ban természetesek. Télen is van fagyijuk! Minden szlovákul van...

Miért Green Tree? A vállalkozás szlovák eredetű, 2009-ben nyitották az első boltot Pozsonyban. Milyen elgondolásból született? Szeretnének szeretettel és 100% természetes alapanyagokkat igazi kávéélményt nyújtani a vevőknek. Ezen kívül szeretnének a környezet védelmére is hangsúlyt fektetni: újrahasznosított anyagokkal dolgoznak ahol csak lehet, és bevételük egy részét a veszélyeztetett állatfajok és esőerdők megmentésére adományozzák.

Beléptem, és első érzésem az volt, hogy otthon vagyok. Mintha egy angliai kis kávézóban találtam volna magam... nem volt közép-kelet európai "fílingje". Hasonlított a The Donut Libraryra, de csak első látásra. A pult mögött két fiatal mosolygott, sürgött, forgott. A pult mögött árakkal feltüntetve szerepelt a kínálat kb. negyede. Szlovákul. Itt kezdődtek a problémák. Végignéztem a listán, és a képeknek köszönhetően már a földön kis tócsa alakult a szájam széléről cseppenő nyáltengerből- s nem tudtam rendelni, mert nem tudtam mit jelent, amire annyira vágyom. Ezért a bőség és nyelvtudás zavarában először nem rendeltem semmit.

A személyzet tud angolul többé-kevésbé, de sajnos a termékek közötti eligazodásban nem nagyon tudnak segíteni.

Rendelés hiányában helyet kerestem a kis előtérben. Miért lövöm le a poént? Igen, a bolt sokkal nagyobb, mint első látásra tűnik, de erről kicsit később.


Ez az előtér. Igen, azok mind könyvek. És igen, mind szlovákul (kivéve 1-2 német kiadványt). Ekkor mondtam azt, hogy Donut ide vagy oda, egy pontosan ilyen kávézó kell Budapestre is! Kár, hogy (még) nem találták fel a teleportálást vagy a valóságban is működő "Ctrl+X, Ctrl+V "-t.

Mint látható, négyfős asztalok vannak és elég szűkös a hely. Mármint hat embernek. Ezért letettük cuccainkat ide, míg egyikünk hátrament, megnézni, hogy a lépcső csak a wc-hez visz-e le, vagy van még valami ott lent a süllyesztőben. Volt. Egy egész kazamata-rendszert találtunk.


A pincehelyiség ugyanis egy régi alagútrendszer része. Nincs nagyon pinceszag, hál' Istennek. Viszont a hangulat... leírhatatlan. Kényelmes karosszékek, hangulatos világítás, könyvek, kávé... Szerelem.



 

Végül mit vettem? Mindegy, mire esett a választásom, mindenki aki evett/ivott, 100%-ig elégedett volt rendelésével. Bizton ajánljuk a Pannini Rusticot, az XXL Cappuccinot, Spicy Lattét, fehér forrócsokit és az oreós sajttortát.

"Réka, most viccelsz? Szerinted miért olvastam el eddig? Szeretném látni mit ittál!"

Saját tapasztalatok:



Ez, Drágáim, az XXL "Special" Chocolate Cappuccinom. 
Nem, nem olyan, mint a mekiben a jegeskávé csokival. Kérlek szépen 2,5 euróért olyan coffeegasmom volt, hogy ***. Elnézést, aki állandó olvasóm, tudja, hogy nem szoktam ennyire elengedni magam... de ez most megköveteli. A kávé kábé három deci volt, tetején habosított tejjel. Nem tejszínhabbal, nem habosított tejszínnel, hanem régi, jó békeidőkbeli habos tejjel, amitől át kellett értelmeznem az addigi "jó kapiról" kialakított képemet. Nem a tetején látható csokicsíkért fizettem 10 centtel többet (a sima XXL Cappuccino 2,4 ojró)... az alján a forró kávé alatt fél centi vastagságban hideg csokimező ülepedett. Ahogy mondtam, coffeegasm. A kávé amúgy nem volt olyan forró, hogy az ízlelőbimbóimat szétégesse és ne tudjam érezni a mennyei ízt: ez egy nagyon nagy mezei pirospont. Kár is lett volna az autentikus olasz kávé ízélményét eltékozolni... Kortyonként élveztem minden cseppjét! Mit kaptam mellé? Egy teasütit, ami isteni volt, nyírfa- és fehércukrot. Ezek után rögtön mentem is fel a következő körömért.


Ez meg miez? Karamellás forrócsoki vékony habréteggel a tetején. 
Eddig nem tudtam elképzelni hogyan lehet egy forrócsoki karamellás... Fehér- és étcsokiból oké, ugyan olyan, mint a tejcsokis verzió. Na de karamellás? Most vagy karamella, vagy csoki, a kettő kizárja egymást. Tévedtem. 
A karamella és a csoki tökéletes összhangban volt. Inkább előbbi dominált, de a csoki íze is érvényesült. Egy tanács: ha ezt a kombinációt választjátok (cappuccino-forrócsoki), akkor egyetek közben valamit! 
Az állaga? Mindenki az állagára kíváncsi a forrócsokiknak. Nos, én kakaómániás vagyok, ezért ami "híg forrócsoki", az nekem meleg kakaó. Él az a verzió is, hogy kérsz egy drágább helyen forrócsokit és kihoznak neked 4 deci tömény étcsokit, amibe belehajlik a kanalad, annyira sűrű és forró. Evidens, hogy még két hetes éhezés után sem tudnád befalni az egészet, ezért ez egész arra van kitalálva, hogy pénzt fakasszanak belőled a kvázi semmiért. Ez... ez pedig maga a tökély. Nem tudom lehúzni ezt a helyet, se a termékeik. Az állagát nem is tudom mihez hasonlítani... talán leginkább olyan, mint a tejszín. Se nem csepeg ki a kanaladból, se nem törik bele a bicskád. Tökéletes.



Ami még pluszpont: van free wifi, ami erős (!) jelet sugároz. Nem dobnak ki három és fél óra ücsörgés után sem. Ne is beszéljünk arról, hogy rendelés nélkül is be lehet ülni, vagy épp ellenkezőleg, elvitelre is csomagolnak. Kompjúterbarát a hely, van konnektor, de nem erre szánják elsősorban. A könyveket leveheted, visszateheted (és ha jól tudom), megveheted. Az illemhelyiségek kulturáltak, és felhívják a figyelmet a takarékosságra (víz, elektromosság, papír). A fotelek kényelmesek. Egyedül a fényviszonyokkal van egy kis gondom... Ahogy a képeken is látszik, nincs nagyon világos, így közvetlenül a lámpák alá kell ülni, ha olvasni szeretnél. Jó, mondjuk az én szemem rossz és úgy látszik, kezdek farkasvak lenni...
Ami extraaranyos: a pincérek emberközpontúak. Bármilyen kis eldugott zugba jutna eszedbe beülni, utánad hozzák a rendelményed, és emlékeznek az arcodra, így nem kérdezgetik "ez most kié volt?". Lehet, enm nagy dolog, de engem ez eszméletlen jól érintett.




Összefoglalva: imádom! Értékeljünk!

Hely: 9,5/10. Az enyhe (de megszokható és kikerülhetetlen) pinceszag és a gyér fényviszonyok miatt.

Hangulat: 10/10. Magyaráznom kell még ezek után?

Ételek/italok: 10/10. Bármit ki mernék próbálni ezek után!

Kiknek ajánlom?: Mindenkinek, aki Pozsonyba téved!


Hol találjátok?: Ventúrska (utca) 20., Bratislava, Slovakia

Volt már közületek valaki itt? Kedvet kaptatok hozzá?:) Jártok Pozsony felé az ünnepek alatt?


Facebook:  Mail:  Ask.fm:  tumblr: Instagram:

8 megjegyzés:

  1. Pfúú, ez nagyon tetszik nekem! A barátom szlovákiai, kb. fél órára laknak Pozsonytól, így ha megyünk még oda, ide muszáj lesz elmenni! Amikor voltunk egyszer várost nézni, akkor pont egy olyan helyre sikerült beülni, ahol az általad emlegetett 'egy hét éhezés után sem tudnád mind meginni' forrócsokit hoztak ki. Mindezt egy süti mellé, azt hittem cukorsokkot kapok. :) (Amúgy ma találtam a blogodra, és ezzel a bejegyzéssel már a szívembe is zártam! :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon örülök, hogy tetszik a hely és tetszik az írás :) Igen, már nekem is sikerült pozsonyi útjaim alatt kifogni pár rossz helyet, és ami vicces, eddig észre sem vettem ezt a kis boltot!
      Remélem, még visszanézel hozzánk :)

      Törlés
    2. az Ecofairies blogon találtam az oldalra, és mivel szinte az összes többi említett blogot követem, ez elég jó szűrőnek tűnt és egyből ezt is betettem a feedly-be, így ismeretlenül is. most egy picit visszafele fogok böngészgetni, hogy jobban is megismerjem a blogot, titeket. :)

      Törlés
    3. köszönjük a megelőlegezett bizalmat, remélem az előbbi bejegyzések is tetszeni fognak :) nemsokára én is közzéteszem az 5 kedvenc blogom listáját, azt is lehet majd böngészni (bár sok egybevág Dóriéval) :)

      Törlés
  2. Nagyon szeretem az ilyen pincésebb helyeket, Veszprémben volt több ilyen "mélységekbe menő" hely, hiányolom is őket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is nagyon szeretem, olyan hangulatosak és külvilágtól elzártak! :) most fejembe vettem, hogy Magyarországon is keresek ilyen kávépincéket, ha találok, szólok!

      Törlés
  3. Hú, ez nagyon jó hely lehet. Gimiben nagyon hasonló volt a törzshelyünk itt Győrben, 96.4-nek hívták, volt ilyen nevű rádióadó is akkor, gyakorlatilag ott éltünk. Ezzel a posztoddal most bogarat tettél a fülembe, ideje megnézni mi lett belőle azóta. Ha Pozsonyban járok, mindenképp benézek ide, köszi a ajánlót :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem ez teljesen újdonság volt, 18 évem alatt nem találkoztam még ilyen esztétikusan berendezett pincehelyiséggel (kevésbé esztétikusan berendezett szórakozóhellyel bezzeg igen). Ha még nyitva a régi törzshelyed, mindenképp értesíts, mert alkalom adtán betévednék :)

      Törlés