Bloggerek házi feladata: 10 legjobb dolog a blogolásban

18:59 10 dolgot , blog , életfilozófiát , elmélkedést , gyerekes , gyorsat , inspiráció , kedvenceket , MBBK , rólunk , véleményt 8 Hozzászólások

Újabb posztolni való házi a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségéből!
Meg kell mondanom, életem legjobb házijait ettől a csoporttól kaptam: érdekesek, élvezhetők, segítséget nyújtanak (igen, a házik!), nem kötelezők, halaszthatók és mindenki szeretettel csinálja őket :)
A mostani egy nehéz feladat lesz számomra. Nagyon sok jót kaptam már a blogolástól, a blogtól és az Olvasóktól, ezért nehéz lesz a pozitív dolgok áradatát rendszerezni és tíz pontba sűríteni. Mégis megpróbálom :)

1. A közösség (tudat és érzet). 



Hát igen. Mindig is közösségi ember voltam szerettem volna egy közösségbe tartozni, de valahogy a Nagybetűs életben nem találtam/találom a helyem. Ezzel szemben a blogvilágban..!
Tapasztaltátok már azt, hogy valakinek nem célja bántani, s ezért amit mond, csak jóindulattal, segítő szándékkal teszi? Volt már olyan, hogy együtt nevettél-sírtál valakivel, akár csak a világhálón keresztül? Örültél egy kvázi ismeretlen ember örömének, megfogadtad látatlanban a tanácsait, majd megköszönted neki a segítségét..? Írtál pár kedves sort, amire ő válaszolt néhány mondattal és két szmájlival, aztán már ő is hozzászólt a te bejegyzéseidhez és máris kialakult köztetek egy kötelék.
El nem tudom mondani nekem mennyire nagy élmény, hogy egy csoportnak, kezdeményezésnek vagy összefogásnak a tagja lehetek!


2. A visszajelzések



Ha jók, ha rosszak. Már a látogatottság megugrásától a plafonon vagyok (húha, ez nem volt szép kép).
A kommentektől kiugrom a bőrömből, lájkoktól megosztásoktól meg végképp! Nagyon jó érzés, hogy valaki veszi a fáradtságot, hogy elolvassa a munkám, vagy legalább vessen rá egy pillantást. Talán a megfelelési kényszeremnek tetszeleg ez, hogy ezáltal még inkább úgy érzem, elfogadnak az emberek.
Ismerőseim tanúsíthatják, hogy néhány dicsérő szó/ jó visszajelzés után percekig így nézek:



3. A blog a saját kis világom


Az összes nerdy, kocka vagy épp gyerekes megszólalásommal. A szarkazmusommal. Az összes hülye vicces giffel. Nyelvtannáciságommal. Be nem fejezett kihívásokkal. Random zenékkel hétfőnként. A pilates és a webes tornavideók iránti rajongásommal. A macskákkal. A rajzaimmal. A babakék pöttyös dizájnnal. ..és természetesen gyengeségeimmel és rossz szokásaimmal. Mindez együtt az én világom, amit én alkottam, én alakítok és teljes mértékben én vagyok.
Persze, mondhatnátok, ezzel vissza lehet élni, lehet valójában tök más ember vagy, és itt próbálsz szépíteni magadon! Nem tagadom, biztos vagyok benne, hogy a világomban másként látom és láttatom magam, mint ahogy az ismerőseim látnak. De kérlek titeket, minden embernek más a véleménye, mindannyian máshogy látjuk az adott dolgot, helyzetet, embert. Én sem vagyok tökéletes, de ebben a világban minden problémám, hibám, örömöm, erősségem megmutathatom. Őszintén. Without judgement. 



4. Az alkotás öröme és a visszaolvasás


Mindig is szerettem volna valami nagyot alkotni. Nem, ezt a blogot nem tartom nagynak, viszont az alkotási mániámat kiélhetem. Az írásaimat én időzítem, én díszítem, én választom meg szavaim és ez elképesztő szabadságérzetet ad!
Annyira beleéltem magam már a blogolásba, hogy nem csak az írásokkal ügyködöm sokat: kezem munkái a fejlécben lévő kis rajzok (eredetiben 2500x3000-esek) is! :) A témákat is újra bújom, míg nem lesz annyi időm, hogy megtanuljam töviről hegyire a HTML-írás rejtelmeit, mert szeretnék 100%-ban saját témát alkalmazni a blogon. Az oldalsávot is folyamatosan bővítem-változtatom, rendmániám (khm, milyen rendmánia?!) része.
Na igen, arról az érzésről meg ne is beszéljünk, milyen volt visszaolvasni a legnépszerűbb bejegyzéseket karácsonykor! Néha fogom a fejem botránkozva, hogyan tudtam ilyet leírni, másszor kuncogok saját ezer éves poénjaimon... Legtöbbször ez a reakcióm:



5. Van valami, amit hosszú távra tervezek és állandó az életemben


Talán az első dolog, amit komolyan gondolok az életemben és hosszú távra tervezem. Ez biztonságérzetet ad.

6. Egy vagyok a sok közül és mégis egyedi


Az, hogy ennyien olvassák a gondolataim megerősít abban, hogy minden ember fontos, egyedi és értékes! Az, hogy sokan adnak a véleményemre nagy örömmel tölt el és egyben elgondolkoztat.


7. Kiírhatom érzéseim, gondolataim... olyankor is, amikor mások nem hallgatnak meg


Sokatoktól hallottam már vissza a "nem mondhatom el senkinek, hát elmondom mindenkinek"-érzést. Nem hagyhattam le a listámról. Már megkaptam érte a magamét nem egyszer, de. Ez a hely az én gondolataimé. Ide írhatok, félelem nélkül. Felhasználják ellenem az érzéseim? Nem, nem tudják. Ha voltam olyan erős, hogy leírjam, már szembenéztem velük, így nem találhatnak fogást rajtam. Szeretem, hogy ha kell, az olvasók hallgatnak. Szeretem, hogy vannak virtuális barátaim, sorstársaim legalább ideig-óráig.


8. Előítéletek nélkül olvasunk és írunk

Itt senkinek sem célja, hogy a másikat megszégyenítse. Elismerjük egymást, mint individuumok, írók, olvasók. Ha nincs pozitív megjegyzésünk, nem hagyunk magunk után tüzes sebet az alkotó szívén pár soros komment formájában. Szeretem, hogy az olvasók bizalmat szavaznak nekünk, íróknak.
Örülök, hogy nem nézik a korom, testalkatom, ruhatáram, arcformám, hanem arra kíváncsiak az emberek, aki valójában vagyok és én ezt örömmel át is szeretném adni.


9. Az írás ösztönöz.



Nem vagyok az újévi fogadalmak híve, de most láttam mégis elérkezettnek, hogy szemléletet és életmódot váltsak. Nem csettintésre lesz minden más, hanem szépen lassan araszolgatva. Talán ennek a változásra való igénynek az előszele lehetett a blog, mindenesetre most felhasználom motiválásra és célkitűzésekre.
Ahogy már említettem, a régebbi bejegyzések visszaolvasása is inspirál, befolyásol, terelget, de akár milyen fura, egy bejegyzés írása közben is meg tud változni a gondolatmenetem és rádöbbenek, hogy basszus, a világ nem is olyan, amilyennek képzeltem és lefestettem a cikk elején.
Nem csak a saját írásaim ösztönöznek, hanem másoké is. A blogolással együtt jár a blogolvasás is. Néha ismeretlen oldalakon látott random posztok is fel tudják forgatni a világom... nem is kell lelkizős vagy inspiráló poszt legyen.


10. Nem vagyok egyedül.


Ez egy olyan érzés, amit nem tudok kifejteni. Felemelő és leírhatatlan.

Ti mit szerettek a blogolásban? Csatlakozzatok a csoporthoz és írjátok meg ti is a házit!:)