Gardrób közösségi vásár - próba cseresznye

Ti is voltatok már ruhaválságban? Amikor nem tudsz semmit betenni a szekrényedbe, és csak ülsz az ezer éves ruhakupac tetején csodára várva. Nem tudsz semmit felvenni, mert minden ruhád ódivatú, vagy csak már nem tetszik. Esetleg karácsonyi ajándékaid nem tetszenek, megvettél valamit, de megbántad és a többi...
Ilyenkor elkezdesz szelektálni. Azaz én elkezdtem. El is készültem 3-4 zsák ruhával, de még így is tele volt a szekrényem gyerekkori ruhákkal, felesleges téli kiegészítőkkel.
Nem tudtam mit kezdjek mindezzel, míg meg nem találtam a Gardróbot.


Az interneten ugyanis három módot találtam a több zsáknyi ruha eladására: 
  1. internetes oldalak/facebook csoportok, ahol (pénzért) lehet hirdetni és talán valamikor lesz egy-egy dologra vevő, 
  2. saját szervezésű/közösségi garázsvásárok.
  3. Vöröskereszt, Máltai és egyéb segélyszolgálatok ingyenesen beveszik.
Szép dolog az adakozás, és egy zsákot félre is tettem a segélyszolgálatoknak, de egyetem előtt gondoltam, jó lenne megalapozni tanulmányaimat. 

Néhány barátnővel (köztük Blueberryvel) összeállva befizettünk a november 8.-i Gardróbra. Próba cseresznye.

A vásár a Gödör klubban és a Central Passage nevű átjáróházban talált helyet. Asztalt foglalni 3000-5000 forint között lehet (átutalással), egy asztalnál 3 ember árulhat. A helyeket 10 órától lehet elfoglalni a rendezvény hivatalosan 11 órától kezdődik és 17 óráig tart. 

Személyes tapasztalataim:


Már 10 előtt érdemes ott állni az ajtóban, mert sor (!) van. Egy kis asztalnál egy emberkénél lehet bejelentkezni, aki csekket is ad. 
Maga a Passage, ahol mi kaptunk helyet természetes fénnyel világított folyosóudvar.
Mi középhátul kaptunk asztalt 4000 forintért. Ez jó hely lett volna, HA nem egy oldalsáv felé nézett volna asztalunk. Ezzel nem csak hogy kevesebb járókelő tévedt felénk, de mi magunk is el voltunk zárva.
Az alábbi képen a mi asztalunk is rajta van. A 2 piros vonal a "főutcát" jelképezi, az egy piros vonal a mellékágat. A sárga vonalak az asztalokat mutatják.


Igen, annyi helyünk volt. Egy széket biztosítottak nekünk (nem lehetett pénzért sem többet kérni), állványért külön fizetni kellett volna még. Az asztalok mögül kimászni kész rémálom volt, minden kisebb mozdulatunkkal akadályoztuk egymást és a többi árust. Kedves szomszédaink (akik 3 gyerekkel jöttek ki árulni, s mindig belénk akadtak) felhívták szíves figyelmünket, hogy vigyázzunk az értékekre, mert hajlamosak eltűnni. Ezek után még a kivitt tankönyvemet sem engedtem ki a hónom alól. 
Kimenni tényleg lehetetlen volt, ezért 7 (!) órán keresztül álltam egy helyben, kisebb megszakításokkal. Ez nem is lett volna nagy gond, de a mozgástér és forgolódási lehetőségek hiányában már farkasszemet néztem a velem szemben áruló lánnyal, meg a mögötte kiplakátolt "kiadó irodákat" hirdető cicababával. Lelki terror. 
Az álldogálásnak még egy hátránya volt: a hideg. Eleinte a hosszú ujjú - kötött póló kombóban lazán eltengtem. Először lábam kezdett el fázni, mikor egy óra állás után végre leültem. Alacsonyabb magassarkú (max 4 centis) félcipő volt rajtam harisnyával, ez lett lábujjaim végzete. Éreztem, ahogy eljegesedett nyúlványaim egymáshoz koccannak, és ez talán állva tűnt elviselhetőbbnek. Ahogy teltek az eseménytelen órák, előkerült a művtörikönyv és a széldzseki is... A végén már 3 pulcsi volt rajtam, combjaimon pedig az el nem adott áru melegített több-kevesebb sikerrel.

A hangulat: a hely mondhatni olyan, mint egy meleg, nagycsaládos otthon. Kivéve, hogy nem meleg és vannak rosszakaró anyósok. Amúgy nem igazán létesült kapcsolat köztünk, árusok közt. Mindenki ismerőssel jött, ezért nem elegyedtünk magányunkban-unalmunkban beszédbe. Ha kellett váltani, vagy egy filcet kértünk, persze segítőkészek voltak. 

Ja, igen, az áruk. Mi úgy vittük ki ruháinkat, hogy hordható állapotban, vasalva és mosva voltak. Tehát nem bóvlit. Legtöbbjük márkás volt, teszem hozzá. Ehhez képest 5 darabot vittek el tőlünk (tőlem semmit, így hozhattam haza Esprit nadrágjaim, pimkie gyapjúszoknyám meg drága bőrszoknyám is (amire újra ránézve, talán már belefogytam) valójában ezek mindegyike édesanyámé volt
A végén (utolsó két órában) már 300 forintért vagy az alatt adtunk mindent, de még így sem kellett senkinek (hát az ördög veszi meg?!). 


Az a nagy tapasztalat, hogy a nézelődők vagy elnéztek mellettünk, vagy lenéztek minket. Részben a mellékágunknak köszönhetjük ezt, részben fiatalos arcunknak (na meg testalkatunknak).

A mobilnetem elfogyott erre a hónapra. Éheztem. Fáztam. -1500 forinttal jöttem el (bérlés).
Gondoltam, a Cserpes tejivóba kiszököm egy kakaó-túróstáskára, de a lányok sem igazán engedtek, meg én sem akartam annyira megmozdulni... Néhányan -árusok- rendeltek pizzát. Nekem már kissé pizzatúltelítettségem van a hétfő-csütörtöki rendszeres adagtól. Mindegy, egyszer szép volt, jó volt.

A vásárról általában: 

A vásáron legtöbben fiatalok árultak. Árkategóriában legtöbben 2000-15 000 közt mozogtak.
Azért még hozzá kell tűznöm a tapasztalatokhoz, hogy ha nem egy tízezres legújabb divatú dolgot akarsz eladni ötért, akkor veszett ügyed van az árusítással.
Vannak nagyon új, szinte érintetlen ruhák. Jelentősek még az ékszerek és kiegészítők, néhol még körömlakkot is lehet találni. Én spec 100 forintért vettem egy fehér Lovely (Classic Polish) és egy noname pezsgőszínű lakkot! Egyébként nem az én kategóriám, azt hiszem, maradok a turkálóknál. 

Próbafülkék. Ami kritikusan szörnyűségesen SZ*R. A4-es lapokon (szám szerint kettőn) volt kitéve a hozzávetőlege irány a próbafülkék felé. Maga a próbafülke... hát egy elfüggönyözött rész volt, 4 tükörszelettel, melyek változatos szögben voltak megdöntve. A teremben helyiségben amúgy nagy mérete ellenére semmi nem volt a tükrökön és két fogason kívül. Elég kellemetlen volt ott a hidegben 10-15 nő előtt öltözni-vetkőzni (ez volt öt órakor, mikor már szinte senki sem volt ott). Ja, és a világítás is elég szegényes volt.

A Passage-on nagyon nagy tömeg volt. Mindenki tolakodott, verekedett, tülekedett.
Elég széles skálát lehetne rajzolni a vásárlók életkoráról és súlyáról is.

Amit még kiemelnék, mert különleges volt: 

  • lehetett menyasszonyi/keringőruhát kapni! Jó minőség, szép anyag, szinte érintetlen állapot. 18 000 forint. Mint egy bérlés.
  • különleges söröskupak-ékszereket láttam! nehéz elképzelni, de nagyon jól mutattak, elég jó árban.
  • gyermekruhák! Mármint tipegők, kezeslábasok, pártedlik, plüssök.
  • egyedi kézzel festett táskák és pólók. oké, borsos áron, de igazán szépek.
  • kézzel varrt, egyedi plüssök. árakat nem néztem
  • igényes xxl-ruhák, pólók. nem az én területem, de jó tudni, hogy van itt-

Ezek voltak a tapasztalataim. Nem hiszem, hogy még egyszer elmennék ide, de valamilyen módon el fogom adni a ruháim (ha nem is pénzért). Lehet, tartok egy blogsale-t, manapság úgyis "menő"...

Ti már voltatok Gardróbon? Hogy tetszett? Ti hogy szabadultok meg régi ruháitoktól?:)


Facebook: Mail: Ask.fm: tumblr: Instagram:

6 megjegyzés:

  1. Azt hiszem ezt én is kihagyom... már eleve az útiköltséget sem tudnám kiárulni szerintem... a blogsale nagyon menő manapság, én sminkekből tartottam, és tervezek is még egyet, de nem mindig nagy siker (érdemes fizu környékére időzíteni, és hirdetni valahogy - ha erre adod a fejed, én írok róla egy szösszenetet a blogon, hátha idetalálnak páran). A facebook csoportokban az a rossz, hogy általában megnézni, próbálni kell a cuccot, vidd ide, vidd oda, vagy van aki háznál próbál, én nem engedek be idegeneket a lakásba, szóval ez is kilőve. Régebben teszveszeztem, de az állandó postára futkozást (meg néha a pénzem után kajtatást...) meguntam. Ami nem annyira szép/márkás cucc, az megy ruhagyűjtő konténerbe, néha tartunk ismerősökkel ruhacserés bulit, nálam itt ki is merül a téma.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tippeket a blogsale-hez, még gondolkodom rajta :) Ha lesz, szerintem december elejére fogom időzíteni, mert pár forintos karácsonyi ajándéknak szerintem minden árulandóm elmegy. Problémám többek közt amit említettél: próbálás, átadás, postázás... Meg azért három zsák ruhát feltenni a blogra... Mindegy, majdcsak lesz valami, mindenképp szólok/közzéteszem a fejleményeket!:)

      Törlés
  2. Jó, hogy írtál róla, még én sem voltam, bár így nem is biztos, hogy mennék :D A blogsale nem rossz ötlet, én is látom mindenhol, hajrá! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam bemutatom a kevésbé vicces és nyereséges oldalát is a vásárnak. Amúgy ha tényleg valami egyedit keresel bolti áron, akkor érdemes kilátogatni. Köszönöm a biztatást, még meg kell győzzem magam :)

      Törlés
  3. Én voltam már Gardróbon többször is, mint vásárló. Valahogy a ruha része valóban nem olyan izgalmas, bármennyire is ez a fő irány, bár vintage darabok után szívesen kutatok, legtöbben az ódivatú ruháikat árusítják (érthető, hisz az már nem kell nekik, de ugye nekem se).

    A kézműves része már sokkal érdekesebb a vásárnak szerintem is, érdemes sétálni egyet arra, bár nem tudom mennyire lehet kézműves árusnak jelentkezni, én láttam házi csokit, szörpöt, ékszereket, szappanokat, stb...

    Internetes ruha árusításról a tapasztalataim: ne várjatok! Ha hordtátok egy szezont az adott darabot és már meguntátok, azonnal adjátok el. :) 3-4, 10 évvel ezelőtti divatú senkit nem érdekel, persze a divat is ismétli önmagát, azért nem sokan adnának pénzt ezekért már. Vigyázzatok a cuccaitokra, mert senkinek nem kell szétmosott, kinyúlt gönc. Még a vöröskeresztnek se!

    Vagy talán egy olyan hely lehetne a megoldás, ahova mondjuk beviszel 20 ruhát és elhozhatsz 1-et cserébe, a többit meg persze pénzért, ha nagyon megtetszik. Így kincsvadászat jellege lenne az egésznek és elkerülhető lenne, hogy csak hordhatatlan darabok közül lehessen válogatni, mint a legtöbb csere-bere rendezvényen.

    Esetleg a Gardróbon állvány sort lehetne kialakítani (pl: méret és szín szerint beárazva, az eladó kódjával ellátva), mint a turkálókban, mert az ötlet jó, de elég frusztráló úgy nézelődni, hogy ott áll a tulaj, meg még 2 barátnője, akik enyhén szólva is érdek orientáltak. :) Persze ettől a tulajoknak még lenne dolga, hisz sorszámosztás a próbafülkénél, akasztgatni, helyére vinni stb...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm hozzászólásod!:)
      Igen, az elmúlt időszakban már Gardrób piac is van, rendszerint a bejáratnál... engem a malackás zsemlék varázsoltak el leginkább, de a szappanok és gyertyák is elbűvöltek.
      Természetesen nem agyonhordott darabokat szeretnék eladni, tisztában vagyok (szerintem vagyunk) vele, hogy a '60-as évek szakadt, kinyúlt ruháit anyu szekrényéből nem lehet eladni, nem is ilyenekkel próbálkoztam. Sajnos nem tehetem meg, hogy frissen vásárolt ruhát adjak el, mert "mégsem tetszik", ezért elkerülhetetlen, hogy 1-2 divathullámmal le van maradva ruhatáram. Mondjuk nem is igazán követem a divatot, azt veszem fel, ami nekem tetszik. A vöröskereszt nem válogat.
      Néhány turkáló vásárol még fel ruhákat, de az angol second-handek közt nem nagyon lehet ilyet találni. Értesültem, hogy az egyik nagyobb női magazin is szervez ilyen csereberét, de ezt is figyelni kell.
      A Gardróbon uralkodó embertelen árulói helyzet pedig... Nem tudom, hogy lehetne javítani. Az eladók természetesen eladni jöttek ki, hidd el, mi sem éreztük magunkat olyan "hű de jól". Ha kényszermosolyt láttál valaki arcán, nem azért volt, mert kényszeredetten rád akart valamit tukmálni hanem, mert jéggé fagyott az arcán az egykori örömmosoly. Amúgy nem hiszem, hogy az emberek többségének azzal lenne baja, hogy ki nézi őket és hogyan miközben turkálnak. Minden boltban vannak eladók, akik sokszor türelmetlenebbek és tolakodóbbak mint a "tulaj meg még 2 barátnője".

      Mindenesetre köszönöm, hogy megosztottad gondolataid velünk :)

      Törlés