Vigyázz! Kész! Posztolj! - Bloggerek és közösségek

18:00 , , , , 12 Hozzászólások

Avagy milyen a bloggerélet. A mai napon szabad kezet kaptunk Szilvitől, hiszen a VKP első születésnapját ünnepli! Ez alkalomból szerettem volna valamennyire a blogoláshoz köthető, de mégsem merev témát választani.


Amióta augusztusban elkezdtem írni a PPP-t, sok minden változott. 
Szeptembertől kezdve lassacskán egyre jobban megtanultam beosztani az időmet, mert tényleg komolyan gondoltam az írást és az iskola miatt nem szerettem volna egy hónap után abbahagyni. Romlott a szemem, mert több időt töltöttem a gép előtt vagy épp a telefon fényénél este, kommenteket olvasgatva. Jobban megismertem az internetes felületeket, a HTML/CSS-kódokkal is elkezdtem foglalkozni, hogy a közeli jövőben már teljes mértékben saját kinézettel és eszközökkel dolgozhassak. Többek között ez indított el a Prezi-Skool programozási tanfolyamán, amiről még mindig nem írtam összefoglaló bejegyzést... Lesz. Ismét elővettem a kölcsönkapott rajztáblát, és folytattam a digitális rajzolást. Eredményét itt és a fejlécen láthatjátok. Újra elkezdtem kedvtelésből olvasni: a blogokat is bújom szorgalmasan és a könyvespolcomat is serényen nézegetem. A hasznos bejegyzések miatt környezettudatosabban élek, nem veszek meg minden első-látásra-jó dolgot, tisztában vagyok a trendekkel (hahh, azért nem), javult a fogalmazásom (azt hiszem) és pozitívabban szemlélem a körülöttem zajló történéseket meg úgy az egész világot (talán legjobb példa a Köszönöm!-sorozat). Próbálom megtalálni a jót, de nem mindenben: nem vagyok energiabomba vagy mosolyhurrikán, elismerem, hogy az élet nem mindig tejfel, de a boldog és szomorú pillanatok kiegyenlítik egymást, ettől érezzük magunkat embernek, élőlénynek. 

A végére hagyva a legfontosabbakat: több kezdeményezésben is részt veszek/vettem: egyik ilyen a bejegyzést magába foglaló VKP, amiről bővebb információt a fenti képre kattintva vagy itt találtok. Két hetente szerdán a tagok új bejegyzéseket posztolnak ki, ugyanabban a témában (az eddigieket itt találjátok). Eszméletlen jó, hogy ez az esemény összehozza a bloggereket és az írások által megismerhetjük egymást. Sok jó blogra találtam és iratkoztam fel már az inLinkzes kapcsolaton át.
Részt vettem egy gyerekcipős Blogmasnek keresztelt karácsonyi próbálkozásban. Ennek nyomait itt és itt láthatjátok. Alapjáraton véve kedves ötlet volt, de nem elég kiforrott, ezért lehetett kevésbé népszerű.
Megtapasztaltam, mennyire fontos a visszajelzés az olvasóktól. Aztán egyik blogbarangolásom közben rátaláltam az Író-olvasó kampányra. Azonnal megtetszett és azóta is szeretnék minél többet aktívkodni az általam olvasott oldalakon, valamint a sajátomon minél kedvesebb és segítőkészebb lenni.
...és a kihagyhatatlan: Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége. A legeslegjobb bloggergyűjtő csoport a facebook kék egén felületén! Szinte kivétel nélkül minden általam követett blogra itt találtam (kivéve pár "nagy névre"). Innen ismerek egy csomó bloggert és bloggerinát, akikről (és akik írásairól) hajlamos vagyok ódákat zengeni. Mint egy nagy család: beszélgetünk, kérdezünk, segítünk, házit írunk, megosztunk.
Apropó házik... Betudhatjuk ez a bejegyzést is egy rég elfeledett házinak :) Kettő az egyben.


Tovább is van, mondjam még?

Ha csak egy véletlenül idetévedő vagy, téged sem szeretnélek untatni, ezért egy olyan témát feszegetek a továbbiakban, ami számodra is érdekes lehet

Miért jó blogolni?

Kis homokszem vagyok a tengerparton, de mégis megtaláltam a helyem, hozzám hasonló emberekkel vagyok körülvéve. Szeretem, ahogy a víz habjai mosnak, csiszolnak és összesodornak minket. Lehet, piszkosnak és értéktelennek tűnök, tűnünk első látásra, de belül mindannyiunkban van egy kis kvarckristály: látszólag értéktelen, de tiszta és fényes.
Hogy megfejtsük a metaforát/szimbólumot, inkább kifejtem a fenti képet. Elsősorban számomra azért jó a blogolás, mert egy közösség tagja lehetek. Mindannyian parányi homokszemek vagyunk a világban, de egymás nélkül elvesznénk. A tisztító tengert számomra az olvasók jelentik: véleményük, visszajelzéseik formálják az írót, és közelebb is hozzák a rendszeresen odatévedővel. Ha ellátogattok a blogra biztos ezer és egy hibát találtok benne: kislányos, olvashatatlan, pöttyös, "nézd már azt a fejlécet!"; de ha elkezdesz böngészni, biztosan találsz valamit, ami számodra is érték. Minden blogger magából is belead írásaiba, az emberi lényünk tompa fényéből tükrözünk valamit a közönség felé.

...de a bloggerek élete nem csak játék és mese!

Sajnos az ember előbb-utóbb találkozik rosszakarókkal és irigyekkel. Vagy csak simán erdei trollokkal.

forrás
Az emberek előbb szeretnek negatív véleményt formálni kiköpni, mint pozitívat. Mindig van valaki, akinek nem tetszik a munkád, és ha olyan érzelgős vagy, mint én, ezt rendesen a szívedre veszed. Aztán megtanulod, hogy értelmetlen és nem lehet mindenkinek megfelelni.
Ha leszájkaratéztad a hörgő szörnyeket, jön a következő probléma: a lopás, a másolás és a plágium. Manapság nehéz újat alkotni, ezért az ismert (vagy kevésbé ismert de népszerűbb) példákat szeretik a kezdők másolni. Ilyenkor nem figyelnek arra, hogy minden a saját terméked: a Ctrl+C a barátjuk és forrást megjelölni nincs idejük... Vicces, amikor a blogod baba klónjával találod szembe magad *tapasztalat*.
Ezen kívül nagyon sok időt és energiát vesz el az igényes munka (amit pár másodperc alatt képesek eltulajdonítani, khm). Sajnos ezért vagyok én is kénytelen kevesebbet írni: a tanulás, munka mellett, az élet nagy fordulópontjainál nehéz lépést tartani a blogon is.
A másik tészta, amikor nem tudsz miről írni. Túl sok minden vagy éppen semmi sem történik veled, vagy csak szimplán belefáradtál a jegyzetelésbe. Pedig az olvasóid szeretnének hallani felőled... Ilyenkor merül fel a kérdés: az olvasókért rosszat vagy magad miatt semmit? Letészed a lantot, hogy ha itt az ideje új, erős dalra kapj, vagy keservesen húzod tovább, mint a vén cigány?
A kapcsolataid is megronthatja a blogvilág: ha kiteregeted az életed személyes bejegyzést teszel közzé, mindig lesz valaki, aki magára veszi a benne foglaltakat.

Mégis, megéri ez?

99 százalékosan állíthatom, hogy igen! Sok energia, sok idő, sok megpróbáltatás, alkotói válság ellenére mindent túl lehet élni. Sokkal többet kapsz, mint vesztesz. Hiába a szócséplés, szerintem ez a fentiekből látszik is.

Örülök, hogy Szilvi elengedett minket. Boldog vagyok, hogy ezen a módon népszerűsíthessem a VKP-t és a blogolást együtt.

A Vigyázz! Kész! Posztolj!-nak és ötletgazdájának pedig nagyon boldog első évfordulót szeretnék kívánni, és sok-sok új tagot meg még jó pár évet!:)


Nézzétek meg a többiek bejegyzéseit is:



12 megjegyzés:

  1. A trollkodás sajnos tényleg előfordul szinte minden blogon,és mennyire szarul is tud esni az embernek. Nekem is olvassák páran az oldalam,de még szerencsére nagyon sértő dolgot nem kaptam a fejemhez-vagy talán régebben.
    A lopáson meg fel vagyok háborodva. Nem értem mit gondolnak az ilyen emberek: milyen szemmel néznek majd rájuk? Megúszhatják e? Komolyan nem értem. Legalább annyi,hogy forrásmegjelölés. =/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én oldalamra nem sokkal nyitás után rátaláltak jóakaró osztálytársaim, és felszabadultak a felületre névtelen trollokként. Én akkor összeomlottam, sokat vesztettem, de már belátom, hogy akárhogy személyeskednek is, nem éri meg felvenni. Csak az zavart, hogy egy álca mögé bújtak, miközben nap mint nap találkozunk és úgy nem merte egyik sem a szemembe mondani véleményét.
      A lopásról meg tényleg nem tudok mit mondani. Nem tudom, miért éri meg nekik, hisz egy másolatot senki nem olvas szívesen. Az is igaz, hogy eredetit alkotni nehéz, de ha nincs ötlete valakinek, minek kezd el blogolni?

      Törlés
    2. Nekem ebből az jön le,hogy irtó gyerekesek az osztálytársaid. Nem értem mire jó a névtelenkedés,főleg úgy hogy te alapból tudod hogy ők azok,meg hát egy suliba jártok. Nekem ez totál értelmetlenség,és éretlenség.
      De hidd el,nem jó ha a lelkedre veszed,mert nem éri meg (:
      Ha valaki csak úgy meggondolatlanul kezd el blogolni,akkor nyilvánvaló ,hogy vagy híres akar lenni,vagy mutogatni akarja magát hogy vele is foglalkozzanak,vagy ennyire unatkozik. Nem tudom néha eldönteni egyes emberek agyjárását.

      Törlés
  2. Hallottál már a gonoszról?
    A lopós, Ctrl-C-ző ördögi trollokról?
    (milyen költőien menő vagyok így este :"DD)

    Velem ugyan még nem fordult elő, hogy szembe jött volna a blogom mása vagy betaláltak volna a rosszindulatú hozzászólók.
    Bár még nem túl régóta írom a bejegyzéseket, de én is úgy gondolom, mint te; majdnem 100 %-osan megéri blogot vezetni. (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ez a folytatás most odacsapott :D Gondoltam, hogy én is folytatom Hupikék-style-ban, de nem jött az ihlet. Lehet, még nem voltam eléggé lefáradva :D
      Még én sem vagyok bejáratott blogger, de remélem, nem fog megváltozni a hozzáállásom és véleményem a jövőben sem :)

      Törlés
  3. Baromira offolok, de megláttam az oldalsávban a Füveskönyvet és eszembe jutott az első exem, aki percekig röhögött amikor felfedezte a polcomon, mert azt hitte, hogy egy MárIA Sándor nevű ürge könyvet írt a füvezésről, ami neki nagy hobbija volt már akkoriban is.
    Akkor jöttem rá, hogy nincs jövőnk :D
    Mondtam már hogy imádom ezt a sápadt narancs (bocs, színek leírásában még mindig szar vagyok) dizájnt? Annyira megnyugtató szín. És ha másolnak, az elismerés, azt jelenti hogy valamit jól csinálsz. Tudom hogy idegesítő, én is fel tudom magam húzni rajta, de meg is veregetem egyúttal a vállamat, hogy hmm, fasza csaj vagyok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha offolsz, örülök, ha írsz!:)
      Ha esetleg bármilyen férfiegyén a könyvespolcra pillantva ezt megjegyzi, mostmár tudom, hogy menekülnöm kell :D Az egy dolog, hogy félreérti a füves fogalmát, de hogy még félre is olvassa... Neked sem volt unalmas életed, ilyen figurákkal magad mellett! :D
      Még nem említetted, örülök, hogy tetszik :) Amúgy igen, ez leginkább a sápadt narancsra emlékeztet engem is, csak még nem fogalmazódott ez meg bennem. Amikor felnézek a felületre mindig azon agyalok, vajon nem folyik-e ki a szemetek olvasás közben és nem kaptok-e idegbajt a pöttyök miatt, mert nekem egy idő után teljesen biztos, hogy agyamra mennének :D
      Igazából még nem értek olyan nagy atrocitások, hogy kiugorjak a bőrömből és Christian Grey-jé avanzsálva kézbe kapjam a pálcát, de meglepett, mikor találkoztam egy messzi ikertesóval. Először mindig felszisszenek, aztán nyugtázom, hogy nem dőlt össze a világ és megpróbálom rendezni a dolgokat. Eddig bevált :) (a fasza csaj fázisig még nem jutottam el)

      Törlés
  4. Nagyon tetszett ez az összegző tapasztalatos bejegyzés, jó volt olvasni :) A trollokkal én most kezdek ismerkedni, néhány már megtalált - nem tudtam mi hiányzott eddig az életemből :D De próbálom őket lazán lereagálni, elvégre nem érek vele semmit, ha a lelkemre veszem. Inkább csak sajnálom őket, hogy unalmukban nincs jobb dolguk, mint mások munkájába belekötni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :)
      Ne vedd fel a trollokat, mert tényleg nem éri meg. Örülök, hogy neked már most ilyen jó a hozzáállásod, én nem voltam ilyen nyugodt :)

      Törlés
  5. Szuper poszt lett :) köszönöm, hogy megemlékeztél az évfordulóról, én is bízom benne, hogy idővel még többen leszünk, hisz annyi érdekes és igényes blog van még a világon :) Nekem nem sápadt narancs jut eszembe, hanem inkább barack. Vagy nem? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyit még, hogy nekem 2 és fél évet kellett várnom az első trollra :D de tényleg nem érdemes velük foglalkozni, mióta kiírtam magamból amit éreztem eltűnt a rossz érzés, és a troll sincs sehol :D

      Törlés
    2. Csak természetes, hogy egy szülinapi posztban megemlékezem a VKP-ról! Örülök, hogy tetszett. Barack, narancs, a felkelő nap második sugara... najó, én elvesztem :D Sárga (vagy talán fekete és kék?).
      A szerencsések közé tartozol azért, mert ilyen későn találkoztatok össze, másrészt mert ilyen lazán le tudtad rendezni :)

      Törlés