Versatile Blogger Award 3

12:00 , , 0 Hozzászólások


Amikor az ember inaktív, akkor érkezik a legtöbb elismerés. Murphy pozitív törvénye? Szinte egymás után ez a harmadik díjam, ezúttal köszönöm Lizának (Liza lakkjai)! :)

Mint egy előző fordulóban megtudtam, ez a "versatile" tulajdonképpen sokszínűséget jelent (a google fordító nem a barátom), tehát most nem csupán össze-vissza random dolgokat gyűjtöttem az alábbi hét pontba, hanem olyanokat, melyek alapján talán sokszínű egyéniségnek tarthat a kedves Olvasó.

7 sokszínű tény rólam:

1. Általános iskolás koromban divattervező szerettem volna lenni. Folyamatosan ruhaterveket rajzolgattam, de anyukám lebeszélt róla, mert "ebből nem lehet megélni". Művészettörténetből igen?:D

2. Gondolkodom rajta, hogy bár nem jelöltem meg a pszichológiát, félévkor mégis átjelentkezzem. Ha felvesznek bárhová. Mert az biztos, hogy felvesznek.

3. Szeretek olvasni, írni, rajzolni, de ha nincs ihlet, jobban szenvedek, mintha egy sokadfokú trigonometrikus egyenletet kéne megoldanom grafikusan (van ilyen?:D).

4. Első "blogomat", ami inkább weblap volt, 12 évesen kezdtem és a Witch-ről szólt. Bő két évig vezettem, de a végén már jócskán eltértem a témától. Szerkesztettem hozzá saját újságot, fordítottam "menő" dalszövegeket, angol fanficet linkeltem ésatöbbi.

5. Nagyon szerettem fotózni. A suliban három fotópályázaton is indultam, ebből egyet azt hiszem, megnyertem :D Miért nem szeretek már? Mert egy profi berendezéssel nem tudom felvenni a versenyt, az új telefonomon nincs autofókusz (ezért nincsen insta-aktivitásom) és időnek is híján vagyok.

6. Egyik nap random leszólítottak az utcán, hogy nem szeretnék-e modell lenni, mert pont ilyen embert keresnek, mint én. Én meg diszkréten nemet mondtam. Már volt tapasztalatom ilyen utcán leszólítós castinggal, még tíz évesen: horribilis összeget kértek volna egy portfólióért és utána még zaklattak is. Meg hát... Óriási fehér sapkában és körsálban, adag alapozóval a fejemen, nagykabátban, honnan volt olyan biztos, hogy engem keres?:D

7. A napokban elkészítettem talán életem első nailartját. Ne is kérdezzétek. Az egész úgy indult...(anekdotázós kedv, jejj, így adjatok nekem díjat :D) hogy kaptam egy új körömlakkot (nyári fizetésig én magamnak már nemnemnem-tiltólistára tettem a körmös cuccokat) és feltétlen ki kellett próbáljam, hogy tényleg elég-e egy réteg és tényleg megszárad-e egy percen belül. Az Astor-lakk történetesen kék volt, és beváltotta ígéreteit, ezért fennhagytam a kezemen (az már más tészta, hogy este ezt is sikerült egyik ujjamon elaludni). A színe reggel olyan fakónak, pasztellnek tűnt, és nem szeretem, ha a körmeimen nincs valamilyen "csavar", ezért a gyűrűsujjaimat mértékletesen csillámba mártottam, aminek a textúrája hexagonális, pehely és csillámtöredékekből állt. Egész nap le sem vettem a szemem a szép színről, de valami még mindig hiányzott. Akkor ugrott be: pont olyan színe volt a lakknak, mint a tavaszi zápor előtt az égnek! Amint hazaértem, a nagyujjamra pingáltam három felhőt, a gyűrűsujjam pedig úgy alakítottam, mintha a körömágyamnál lévő felhőaljból esne az ezüstös csillám. /hú, már mindjárt vége/ Egy szó, mint száz: sietségben és hirtelen felindulásból ne alkossunk körömre! A gyűrűsujjam szörnyű lett, a hüvelykujjam felbubisodott, és arra nem gondoltam, hogy a jobb kezemre hogyan fogom felvinni a mintát (sehogy). Szóval a művészi készségem még fejlődik a felszín alatt :D


Igazából nincs időm és erőm továbbküldeni senkinek, de még egyszer köszönöm Lizának!:)

Ui.: A "tartozásaimat" sem felejtettem el: a Man Seeking Woman évadzáróját megvárom, és csak azután fogok róla írni: így látom érdemesnek. Torit megkérdezem a Hotline Miamiról, bár még nem hallottam róla áradozni :) Sok vázlatom van félig megírt állapotban, szerkesztésre várva, még egyszer ennyi a fejemben eltervezve, de sajnos az iskolai teendők megszaporodásával és a "Nagy É" közeledtével több időbe telik, amíg gatyába rázom a bejegyzéseket. Megértéseteket köszönöm :)


        

0 megjegyzés: