Rainbow Rowell: Eleanor & Park
10:00 2015 , ajánló , KK , könyv , Reading Challenge , vélemény 2 Hozzászólások

Erről a könyvről lehetetlen beszélni. Legalábbis számomra. Most mégis megpróbálom, mert muszáj a tudtotokra adnom, hogy létezik és nagyszerű.

Az utóbbi időben összeszedtem a bátorságot, hogy angolul kortárs regényeket vegyek kézbe. Egyrészt azért, mert csalódtam a magyar fordítók munkájában, másrészt mert szeretném az angoltudásom gyarapítani most, hogy vége a kötelező középsulis angolóráknak. Épp ezért az Eleanor & Parkon is angolul rágtam át magam. Befejezése után kicsit belelapoztam a magyar kiadásba, és meg kell mondjam, nem bántam meg, hogy az eredetit olvastam.

Elsőre a borító fogott meg. Ha olvastátok régebbi bejegyzéseimet tudjátok, hogy vöröshaj-mániában szenvedek, szóval amint megláttam a könyvet, első helyre ugrott az olvasási bakancslistámon. Szerintem ötletes és egyedi, hogy Rainbow Rowell könyvein általában rajzolt minimalista/sematikus alakok vannak. Sajnos viszont a borító ebben az esetben kicsit megtévesztő Eleanor ábrázolásában...
Inkább hanyagoljuk a körülményeket és térjünk rá a tartalomra!

Fülszöveg:

„Bono met his wife in high school,” Park says.
„So did Jerry Lee Lewis,” Eleanor answers.
„I’m not kidding,” he says.
„You should be,” she says, „we’re sixteen.”
„What about Romeo and Juliet?”
„Shallow, confused, then dead.”
”I love you," Park says.
„Wherefore art thou,” Eleanor answers.
„I’m not kidding,” he says.
„You should be.”
Set over the course of one school year in 1986, ELEANOR AND PARK is the story of two star-crossed misfits – smart enough to know that first love almost never lasts, but brave and desperate enough to try. When Eleanor meets Park, you’ll remember your own first love – and just how hard it pulled you under.

A történetünk 1986-87-ben játszódik egy amerikai kisvárosban.

Park Sheridan családja már generációk óta él a környéken. Otthonukat reklámokban lehetne mutogatni, életük kirakatban tökéletes: veterán apuka, koreai származású igazi "külvárosi anyuka", két nagy gyerek. Mintaszomszédokkal mintabarátok, mintaebédeket költenek el minden vasárnap a mintanagyszülőknél, minták szerint rendezik erkölcseik.

Park mindezt beletörődött apátiával tűri, sodródik a mindennapokban.

Eleanor Douglas most költözött a városba édesanyja és négy testvére után. Egy kis házikóban élnek nevelőapjával, közel sem idillien. A pénz nem veti fel őket, szeretetben sem bővelkedik a család, viszont rendkívüli összetartóerő kovácsolódott a testvérek közt a megpróbáltatások alatt.

Eleanor egyedi és ezt fel is meri vállalni (ugyan nincs sok választása), bátran néz szembe a mintagyerekek társadalmával, elvárásaival és pofonjaival.

Mitől különlegesek ők? Egymástól. Egymás mellett emelkednek ki a konvenciókból, a megbélyegzettségből és megvillantják igazi önmagukat. Nem folyamatosan, nem hosszú időre, csak néhány pillanatra, percre. Park mellett és a fiú számára Eleanor nem egy szeplős, duci különc, hanem egy vaníliaillatú álom. A lány mellett Park képes felvállalni érzéseit, gondolatait és egyéniségét.

Szerintem a fenti sorokkal senkinek sem lőttem le a poént, hisz a címből és a fülszövegből sejthető, hogy a két főhős összejön. Itt nem az esemény a lényeg, hanem a történet. A kis kidolgozott mozzanatok, agyon átsuhanó röpke gondolatok. Ha gyors és pörgős könyvet szeretnél kézbe venni, ne ezt a regényt válaszd! Itt igazából a cselekmény az utolsó fejezetekben gyorsul fel csak, addig lassú mederben folydogál. ...és ez így van jól. Ettől életszerű.

A történetet két szemszögből, a két főszereplő gondolataiból és párbeszédeikből ismerhetjük meg, egyes szám harmadik személyben elbeszélve. Ez az elbeszélői nézőpont olyan perspektívát tár szemünk elé, amiben a karakterek leginkább semlegesek, távoliak; és mégis legtöbbször közelebb érezzük magunkhoz őket, mintha saját maguk mesélnének.

Az időbeli és térbeli elhelyezés szerintem tökéletes. Ennek segítségével jöhetnek létre olyan lehetőségek a történetben, mint a kazettahallgatás, a vonalas telefonon keresztüli beszélgetés, levélírás, a képregények aranykorával járó régi/új számok. A popkultúra és irodalom belevonása a műbe magával ragadott, főleg... *spoilers, Sweetie* nem írom le ;)

"Jó, jó - mondhatjátok - de miben különbözik ez a könyv a többi tiniregénytől és YA könyvektől, amit manapság kilószámra találni?"

Egyrészt a lassú cselekményben. Nem az csöppenünk bele egy erotikus, fülledt lovestoryba. Itt nincsenek nagy izgalmak, atrocitások és paranormális jelenségek. Ez egy kamaszszerelem, ami lassan és lappangva bontakozik ki, pont mint a való életben. Veled, velünk, mindenkivel megtörtént már egyszer. ~~Igazából velem még nem, de kitartóan várok.~~ Annyira, de annyira reális és asdfgh *fangirling* Szóval egyik kedvenc könyvem lett, ami nálam nagy szó.

Ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül az, hogy a különcséget, a kívülállóságot hogyan ábrázolja a regény. Ebből ugyanis ha nem is direkt a képünkbe tolva, de sok tanulság szivárog az agyunkba. A könyv végére érve a fő üzenet mellett megértjük azt is, hogy tulajdonképp mindenki önmagában kívülálló, ez együtt jár az egyediséggel.

Park a családjában is furcsa: egyetlen alacsony, koreai vonásokat örökölt és zöld szemet. A "fehérnegyedben" lakik, pedig ázsiai, az iskolában is valamilyen szinten megkülönböztetik emiatt. Introvertált személyiség, aki gondolkodásában és értékrendjében is eltér korosztályától (vagy legalábbis az osztálytársaitól).

Eleanort is megtréfálta a genetika: édesanyja vonásait örökölte, de ezek nem látszanak, mert a lány kissé duci, kerekded. Az ő haja a legvörösebb a családban. Öltözködésén meglátszik, hogy nem tehetős családban él, de mégis kialakít magának egy egyedi stílust, ami miatt nevetség tárgyává válik. Szintén zárkózott, kissé ellenséges és bizalmatlan, koraérett és társainál több tapasztalata van az életről.

Minden szereplőnek a könyvben megvan a saját keresztje, személyisége, különlegessége, attól függetlenül, hogy a történet a két fiatal körül bonyolódik. Ezzel is hangsúlyozza a regény, hogy a környezettől függ, hogy ki lóg ki, ki a "wierd". Bemutat különféle helyzeteket, problémákat és személyiségeket, ezzel megmutatva, hogy semmi sem fekete-fehér, a körülmények alakítanak minket és a rólunk alkotott képet leginkább.

Igazából spoilerek és a történet részletezése nélkül ennyit tudtam beszélni a könyvről. Még ezt is soknak érzem azután a sokk és csend után, ami a könyv befejezését követte nálam.

Értékelésem:

Borító/kinézet: 9/10 - feljebb említettem, hogy nem hű az ábrázolás... nem baj, de így egy átlag tiniregény benyomását kelti. egyébként imádom :)
Történet: 10/10 - ugyan nem ezen van a hangsúly, mégis minden mozdulat, esemény kidolgozott.

Karakterek: 8/10 - mindenki kidolgozott, de mégis pár szereplőről szerettem volna többet megtudni... az indokaikról, hátterükről. (khm. Richie.)

Eredetiség: 10/10 - hasonlót sem olvastam mai rohanó világunkban.

Átélhetőség: 8/10 - sajnos nem mindig tudtam beleélni magam a helyzetbe, részben az E/3 elbeszélésmód miatt, részben mert felfoghatatlan volt a helyzet, vagy az egyik szereplő irracionálisan viselkedett. mindez párszor fordult elő.

Nyelvezet: 10/10 - végig érthető B2 angoltudással is, nem kell magas irodalomra gondolni. néha hiányzott az igényesebb jelzőhasználat, de tekintve, hogy szinte a tizenéves szereplőkön át láttuk a történetet, nem hiányoltam kifejezetten.

Összességében: 9,2/10

(feltornásztam, mert igazán megérdemli a könyv, én meg túl kritikus vagyok)

Ajánlom ~~vagy nem?~~ Mindenkinek. Fiataloknak azért, hogy olvassanak ilyen minőséget is, felnőtteknek azért, hogy kicsit nosztalgiázzanak az első szerelemről. Mindenki számára szórakoztató és egyaránt elgondolkodtató olvasmány lehet.