*A rádöbbenés, mikor ennyi kihagyás után még mindig kapásból tudom, hányadik Hangos Hétfő következik a sorban.*
Halihó Emberiség!
Szánom-bánom kimaradásom, de felpörögtek a dolgok az egyetem, a család és a nyaralás címkéjű mosógépekben az Élet nevezetű mosodában. A mai bejegyzés szempontjából utóbbi masina lesz fontos, ugyanis idén ismét eljutottam a Sziget fesztiválra, és mi is lehetne alkalmasabb, mint egy Music Monday, hogy beszámoljak az élményekről?:)
2015. augusztus 11-én, kedden hét ágra sütött a Nap. Az ember úgy érezte magát itt, Budapest szívében, mintha az egyenlítői öv egyik homoksivatagát látogatná épp -csak homok helyett a beton folyt a lábujjak között. Aznap épp harmadfokú riasztást adtak ki, én meg már kezdtem megijedni, hogy az angliai időhöz szokott Florence is bepánikol a melegtől, és ő ténylegesen vissza is mondja a koncertet, nem úgy mint előző nap Robbie Williams. (Hozzáteszem, örülök, hogy megtartotta, mert a konyhaablakból hangulatos volt vele /és még több száz emberrel/ együtt ordítani az éjszakába fél tizenegykor, hogy "Mamaaaa, uuuuuuuuuuuh!".)
Szóval ügyeletes fesztiválarc barátnőmmel (my Dear) megbeszéltük, hogy a reggeli napszúrásos-másnapos éledezésre nem cuccolunk ki, a meleg miatt délutánra el is fogyna a vizünk meg az életkedvünk, szóval egy kellemes négy órai tali tökéletes lesz. Fel is pakoltam másfél liter vizet -kitérő: miért nem gyártanak ilyenkor fesztiválszezonban 2,5 literes ásványvizet? A Szigetre ugyanis maximum 1, azaz egy darab üveg vihető be, melynek legnagyobb űrtartalma 2,5 liter lehet. Mindegy, én úgyis kaktusz vagyok. Igazából sosem voltam fesztiválarc. Se divatos. Ez a kettő összességében azt eredményezte, hogy kedvenc és nyárra ideális lenge trikómat vettem fel, amelyen Freddie Mercury feszít daliásan a brit koronaékszerekben és palástban. Szóval felkaptam a jégbe hűtött vizet a hónom alá, hátamra a túlélőszett az idei fesztiválos Pixibagben, arcomra fényvédő és minden, ami víz- és izzadásálló, és nekivágtam a betondzsungelnek.
Orsikámmal -remélem nem baj, hogy feltüntetem nevét- beverekedtük magunk a tömegen... várjunk csak. Nem volt tömeg. Első napja a fesztiválnak és nincs tömeg, nincs telt ház, nincs sor..? Kicsit ledöbbentem. Főleg azért, mert tavaly a Bastille-napon szakadó esőben olyan sort kellett kiállnom, hogy azalatt majdnem fehérneműig áztam. Na, de nem ezért hangos a hétfő!
Idén is kaptunk útlevelet, amit még mindig aranyos ötletnek tartok. Tavaly sajnos a viharfaktor miatt nem tudtunk végigcaplatni a nyomdákért. Mivel előbb érkeztünk, mint első megnézendő bandánk kezdett volna, ezért barangoltunk egy kicsit a szigeten, próbálva minél több pecsétet és élményt szerezni. Első megállónk a Before I die...-fal volt, amit már rég kiszemeltem magamnak.
lényeg: Become an art historian :D (rögtön a get fucked alatt)
meg lettünk örökítve. cenzúrázott verzió :D
Miután nyomot hagytunk a falon, a Szigetes önkéntesek meg az útlevelünkben, tovább bandukoltunk... Megnéztük a PET-palack sárkányt, a Cirque du Sziget épülését (plecsni), a keleti labirintust (pecsét), a Múzeum Islandet (pecsét). Ezek nem hagytak bennem maradandó nyomot, mert 1) nem lehetett velük mit kezdeni, nem voltak készen, viszont bélyegzést adtak a semmiért -persze, legyen meg a zöldkártyánk, de így minek? 2) sehol sem invitáltak, hogy vegyünk valamiben részt. oké, a szervezők is megfáradtak meg melegük van, de ha látják, hogy erősen nézegetem a programlistát, akkor ne arra kérdezzenek rá, hogy a pecsétet keresem-e (ami egy külön zászlón lebegett). Nem baj, jövőre majd mindent kipróbálunk! :)
Ez az ötlet például tök aranyos volt, bár nem tudom elképzelni, hogy működött. Azt láttam, hogy a szervezők különböző felosztású lapokat adtak, de a szereplőket és szövegbuborékokat neked kellett megrajzolnod, így sikerült pár kevésbé "profi" megoldás is. Azért szívesen kipróbálnám :)
Ja igen, a tájékozódás. Alapvetően a sziget központi része a színpadokkal nem nagy terület, ott nem olyan nehéz eltévedni. A tavalyi rendhez képest kicsit átrendezték ugyan a koncerthelyszíneket, de még így sem nehéz magadtól tájékozódni. Viszont. Idén a média attól volt hangos, hogy mennyire jó, fejlesztették a tájékozódást segítő eszközöket, mennyire könnyű lesz már a Szigetelőknek. Ahha. Kezdjük ott, hogy a térkép a tavalyitól nem sokban tér el emlékeim szerint. A gond ott kezdődik, hogy nem minden utcát jelöltek rendesen, sokszor a térképen angolul, míg az utcatáblán magyarul szerepelt az út neve. A térkép a tábla egészéhez képest elég miniatűr volt, sokszor kellett közel hajolni, de még így sem lehetett mindent látni. A helyszínek számozása és színkódja sem sokat segített, mivel ezek össze-vissza helyezkedtek el a területen, viszont színekként általában bolyokban. A távolságokat nem sikerült felmérnem a kifüggesztés alapján, viszont jó volt, hogy a nyilakon felette ki volt írva, hány méter még - kár, hogy például a Cirque du Szigethez így se lehetett eltalálni, csak bóklászás után, mert egyszer csak véget ért az út, viszont a tábla 50 méterrel előrébb 150 méterre jelölte a cirkuszt.
Az árak még mindig emberfelettiek -jó, inkább diákfelettiek. Az italárak egységesültek, de ebben a melegben annak örültem leginkább, hogy a másfeles vizem húzza a karom :)
Az első koncertünkig még mindig maradt időnk, ezért napoztunk egy kicsit a VOLT-színpad mellett, ahol a Kistehén zenekar verte épp a traktort. Vagy valami hasonló.
Na de Réka, hol a zene? Itt.
Mi ugyanis a Middlemist Red fellépésére vártunk. Nem hallottatok róluk? Ne aggódjatok, én sem. A Nagyszínpad fellépői voltak idén, egy alternatív-"neo-psych" együttes.
A koncert kezdetén szinte csak mi voltunk ott, a tömeg idővel gyűlt körénk, szóval elsősorban csápoltunk meg könyököltünk (én voltam az utóbbi :D). A srácok nagyon aranyosak voltak, összeillő frizkóval meg begyakorolt fejrázással, ami olyan lendületes volt, hogy azt hittem, idővel szaltózni fognak gitárral a kézben. Családias hangulat volt - az énekes folyton a közönséget pásztázta szemkontaktust szorgalmazva/véletlen kialakítva pár emberrel. A zene sem volt utolsó bár a szövegből semmit sem értettem -valószínűleg a rossz hangosítás miatt. Ja, és nem utolsó sorban húr is szakadt :D A végén előbb el kellett jönnünk -kezdődött valami más-, de megbeszéltük drága Orsikámmal, hogy ők a Titafiúk (értsd: cicafiúk) és egyszer elraboljuk őket. No semmi erőszakoskodás :D
Réka itt még félt levegőt is venni, fényképezni meg pláne, új büszkeségével, így csak kevés kép készült. ...Majd később.
Szóval erről a koncertről előbb ellebegtünk, mert kezdődött... a Quimby!
A nyelvtan OKTV-m óta beleszerettem a bandába, ez volt az egyetlen pozitívuma a versenynek, ami kárpótolt mindenért :D Igazából róluk nem sokat kell mesélnem, a legtöbben ismerik a zenekart, ha másról nem, a Pöttyös túrórudi reklámról vagy a Telekomos karácsonyiból biztosan. A show megszokottan jó volt (mondom én, aki még nem voltam koncertjükön, viszont Orsolya mellettem már elég jól ismerte a "férjurát", ezért merem ezt kijelenteni), egy vegyes vágottat kaptunk a slágerekből. Sajnos a Most múlik pontosan (talán felkapottsága miatt) nem szerepelt a repertoárban :(
Büszkeségem: saját felvétel :3 Első videóm a kis drágámmal (Nokia 1020) :)
Kiss Tibiék után pedig jött az est fénypontja, ami eldöntötte a tervezgetés fázisában, hogy melyik napra jövök végül is: Florence and The Machine. Szintén nem hiszem, hogy be kéne mutatnom az együttest. A poszt szöveges részét: felejthetetlen előadás volt, nem koncert, előadás. Florence egy rendkívül karizmatikus hölgy, aki... egyszerűen levette a közönséget a lábáról. Na de beszéljen ő maga :)
Egyetlen gondom volt a fesztivállal, és azt itt kell megemlítenem. Oké, emberek és emberek, de Florence koncerjén beálltak mellénk böhöm kér méteres román fiatalok, akik úgy gondolták, mellettünk, felettünk, a szájunkban a legjobb szívni a füves cigit. A felvételeben majd látszani fog A Kalap.
Egy szó, mint száz, élmény volt :) Nekem pedig itt a takarodó ideje, holnap korán kelek, beiratkozás lesz :)
Ti kint voltatok a Szigeten? Mit néztetek meg vagy mit szerettetek volna látni? Csápolós vagy bólogatós koncertezők vagytok?:)
Köszöntünk a PPP-n, azaz a Pretty Pointless Postson! A blog hihetetlen, de augusztus 6-án elérte első életévét! Pár bukkanóval és kanyarral, de megérkeztünk ehhez a mérföldkőhöz. Ne légy megszeppenve, nem maradtál le semmiről, hiszen az utunk fontos állomásait feljegyeztük bejegyzések formájában... és a java még csak most jön! Jó böngészést, jó szórakozást Útitárs! :) A lényeg nem vész el, csak átalakul. Ahogy a pöttyök is.
A blogon és annak Facebook- és Instagram-oldalán közzétett írások és képek szerzői jogvédelem alatt állnak. Idézni csak a forrás megjelölésével lehet, a fényképek felhasználásánál mindenképp írásos engedélyre van szükség! A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján.
A további képek forrása a Google és a Tumblr.
Az oldal nem szakosodott és nem hivatott egyetlen termék, személy vagy szervezet hirdetésére sem. A cikkekben megjelenő tárgyakkal, márkákkal, személyekkel és cégekkel kapcsolatban pusztán egyéni véleményünk, ajánlásunk fejtjük ki. Ezekkel kapcsolatban minden jog a feltüntetett (linkelt, megnevezett) szerzőt illeti. A blog szerzői nem kapnak és nem is kérnek bevételt az említésekért.
0 megjegyzés: