Személyes Szombat

19:35 személyes , SzSzo 2 Hozzászólások

Mostanában semmi értékelhetővel nem jelentkeztem. Sajnálom, de még egy ideig nem is fogok.

A felismerés

Ma reggel arra ébredtem, hogy a szalagavatómról álmodom. Igen, már csak 28 nap van hátra az első bálomig. Shit. Rádöbbentem, hogy végzős vagyok. Amint visszatérek az iskolapadba, újult erővel kezdődik a hajtás, amit nem lenne szabad félvárról vennem. Ezért határoztam úgy, hogy egy kis szünetet tartok. Nem, nem tűnök el teljesen, arra nem lennék képes és nem is tehetném Veletek, kedves Olvasókkal. Inkább így fogalmazok: arculatot váltok egy kis időre. A mindenfélés (beauty, gasztro -volt ilyen bejegyzés is-, kritika, ajánló, kiosztó, tanácsadó, listázgatós) blogot egy picit leszűkítem: személyesre.
Abbahagyni a blogolást nem tudnám és nem is akarom, de szeretnék élni is :) Meg tanulni. Ezért hetente 1-3 bejegyzésre szűkítem a keretet, attól függően, mennyi minden történik velem és köröttem. Remélem, nem hagytok el. Amint tudok és vége kevesebb a hajtás, jelentkezem valami hosszabbal és hasznosabbal. Addig is ehhez hasonló posztokra számítsatok (+ a VKPra. + a 333 tagre).

Szóval személyes...

Nem vagyok otthon a szívem kitárásában. Mindig is zárkózott voltam, nagyon sokat csalódtam emberekben, talán ez sem tett/tesz jót. Nem tudom, mit fogok összehozni ezekben a kis szösszenetekben, de remélem, nem lesz felesleges... Apropó. Néhány helyen egyszerűsíteni fogok, az érthetőség kedvéért :)

Soha ne mondd, hogy soha!

Mindig mondogatom, hogy rám sem néznek a férfiak. Amikor mégis rám pislantanak, sírva menekülök előlük.
Édesanyám kicipelt a Margit-szigetre. Hideg szél fúddogált, három pulcsiban és egy széldzsekiben is fáztam. Túlélési tervem nem volt, gondoltam lazán leülős idő van, kiviszem a tankönyveim és tanulok: hasznosan töltöm az időt. Keresztbe tört a tervem. Anyukám nem zavartatta magát, körbefotózott minden fát háromszor, míg én dideregve ácsorogtam kicsivel messzebb. Gondoltam, benézek a nem messze álló kápolnába, még úgysem láttam belülről *művészettörténész akcióban*. El is indultam befelé, mikor észrevettem, hogy egy középkorú férfi utánam fordul. Gondoltam oké, biztos ismerős, vagy csak erre visz az útja, nem foglalkoztam vele. Bementem, kijöttem a templomból, de már ott várt a kedves az ajtóban.
"Bocsi..." *megállt bennem az ütő; ez meg hogy került ide; áhh az ismertetőtáblát bújta, majd én segítek a művészettörténetben kiigazodni neki; nem úgy néz ki, mint aki a templomra kíváncsi; WHAT* 
Lepergett előttem az életem. "Te nagyon szép vagy." Villantotta meg vakítóan sárga mosolyát. Első ésszerű reakciómmal: gyors fejrázással és egy "bocsi"-val olyan messze nordic walkingoltam, amennyire csak tudtam.
Első (nem rokon) férfi, aki szépnek tart. És én elfutok. Lehet, velem van a baj? Ilyen helyzetbe sem kerültem még... Talán van remény, hogy megtaláljam a héjam (ha már én szeretnék lenni a borsó :P), de... de. Ugyanakkor megalázónak éreztem ezt a megszólítást, mert mikor visszafelé sétáltam immár jóanyámmal, még mindig ott ült (! ez fizikailag fáj!) a pasas a templom előtt. Gondolom agglegényként gyászolókat vagy (csak) szingli lányokat keresett. Veszítenivalója nem volt.

Status: post successfully hi-jacked!

Szerintem ez már feltűnt, de inkább kijelentem: Supernatural-fan vagyok.
Ha még nem ismernétek a fandomot, vagy nem lenne tumblitok, felvilágosítalak: nekünk mindenre van teljesen odaillő gifünk és szeretünk posztokat eltéríteni ezekkel. Életcélom volt, hogy ezt az adományt kamatoztassam ismerőseim és random emberek idegesítésére szórakoztatására. ÉS ma. Ma sikerült.

Sikerélmények a köbön.

Említettem már, hogy felvettek a Prezi-Skool izébigyójára. Szóval ez a programozás kiderült, hogy elég jól megy nekem... Pedig nem tudom. Mármint.
Minden hétfő-csütörtökön elsétálok a Nagymező utcába. Általában fél 5re odaérek, mert nem bírok otthon ülni. Annyira jó a légkör, a hely, a free wifi, az emberek... *ide írnék most sok mindent, de inkább megtartom magamnak, míg én sem tisztáztam fejben a dolgokat* Szóval 5kor felballagunk a gépekkel a kis termünkbe, leülünk és kezdődik a móka. Azaz kapunk egy feladatot (meg előtte egy kis bevezetést) és nosza, csináld!
Én meg ülök, és úgy érzem, hogy egy zsák szemét csücsül az agyam helyén. Aztán kiderül, hogy mégsem.
Előbb kész lettem, mint a többiek. "Szebb lett a kódom, mint a Tanárunknak, ezért megy és átírja olyanra, amilyen az enyém" (ezt a Tanár mondta). Én meg ülök, miközben a fejem felett két meglett programozó dicsér, oldalról meg megkapom az elismerő/wow, ez tud valamit pillantásokat. És akaratlanul elpirulok, sálammal eltakarom az arcom, mert ha még tovább mosolygok, leszakad az állkapcsom, mint Twistynek, a bohócnak (AHS).
Szóval megkérdeztem magamtól: mit akarok a bölcsészettel? Mit akarok a programozással? Nem kaptam válaszokat agyam legsötétebb tekervényeiből sem.

Lush-o-ween!

Merénylő barátosnémmal elmentünk fánkozni. Sajnálatunkra nem volt ülőhely, ezért a Duna-parton nyammogtuk el finomságainkat.
Aztán meg jött a Lush. Mert Natinak arcmaszk kell. Aztán mindent vett(ünk), csak maszkot nem. Most is épp orrom alá édesít a fürdőbomba, aminek nem tudtam ellenállni. Apropó, napomat felderítette, hogy ahhoz képest, hogy egy éve, még kozmetikai analfabéta voltam, most már elég jól elbeszélgettem az eladólánnyal :)
Nem vagyok oda a halloweenért, de ez... ez Lush-o-ween! Ha lesz időm, bemutatom egy Szépség Szerdában :)

The 100.

Ez a hivatalos századik bejegyzés! Úgy, hogy van egy időzített és egy piszkozat mellette a zsebemben :D
Confetti, it's a parade!

Disney és a lehetetlen ábrándok

Szeretem a HelloGigglest nézegetni/olvasgatni. Jó kis posztjaik vannak, most ott találtam ezt. Az elérhetetlen példaképek.

Szalagavató, avagy a legjobbat a végére

Hát igen. Eljött ez is.
Mit jelent nekem a szalagavató? Kínt, szenvedést, széthúzást, felesleges felhajtást. Miért?
1) A ruhapánik. Már áprilisban mindenkinek megvolt a keringőruhája, nekem is meg kellett legyen... Minek?! Hülye voltam.
2) Párprobléma. Már mindenki ötödikben felkérte szívének legkedvesebb FÉRFIT. Igen, itt a lányok kérek fel fiúkat. Én nem. Azt mondtam, azzal táncolok, aki felkér. Fel is kért egy srác, nemet mondtam. Aztán jobb híján ő maradt nekem. Legalább a szavamat nem szegtem meg.
3) Táncpróbák. Soha, sehol, senkinek nem jó semmi. A tanár profi táncosokként kezel minket, és elvárja, hogy úgy is teljesítsünk. Három óra tánc egyhuzamban (egy szombaton), ugrások, emelések. A keringőtől hányingerem van, annyit forgunk gyorsan, sokat, egy lélegzetre.
4) Osztályharc. A másik osztállyal folyamatos összetűzések.
5) Barát kontra Barát. Mindenki mindenki torkának esik, senkit nem kímélve, koholt vádak alapján, csak hogy levezesse a stresszt. Blueberryvel még jobban megromlott a viszonyunk.
6) Ruha 2.0: osztálytánc. Nem lehet rám ruhát találni. De végre megvan, egy a százezer felpróbáltból.


ÉS mindeközben teljesíts az iskolában. Tökéletesen. Jönnek az OKTVk, érettségi tételek, ismétlések... Éld túl, és ne szúrd el a jövőd!